Bojtár B. Endre

A jelek szerint a Fidesz az egyetlen olyan politikai erő, amely a májusi választásokon komoly ellenfele lehet az MSZP-nek. Arról azonban, hogy egész pontosan mi a búbánatot csinálnának másként (és jobban), mint a mostani kormány, még édeskeveset árultak el a másra (és jobbra) szomjúhozó embereknek polgároknak. A hét végi programadó kongresszusig lapunk már nem bírta volna ki: Orbán Viktortól próbáltuk mindezt megtudni.

Az 1989-90-es közép-európai fordulatok nemcsak a volt kommunista országok jövőjét, de múltját is bizonytalanná tették. Mindegyik bukott rezsimnek volt takargatnivalója: soha fel nem tárt koncepciós perek, vérbe fojtott forradalmak és éhséglázadások, kiderítetlen politikai gyilkosságok kerültek elő a történelmi sifonérból. A kérdés hirtelen az lett: ki foglalkozzék mindezzel: a történész vagy az államügyész? Büntethetők-e azok a politikusok, akikre annak a gyanúnak az árnyéka vetül, hogy politikai döntéseknek álcázott köztörvényes bűncselekményeket követtek el. Riportjainkban - melyek az MTV 2 Tranzit című műsorának segítségével készültek - három olyan pert mutatunk be, amelyet 1989 után a legfelsőbb állami vezetők ellen indítottak. Lengyelországban az 1981-es hadiállapot bevezetőjét és az ország későbbi államelnökét, Wojciech Jaruzelski tábornokot az 1970-es gdanski, gdyniai, elblagi és szczecini események miatt próbálják felelősségre vonni. 1970. december 14. és 19. között az előző napokban bejelentett áremelések ellen tiltakozó hajógyári és kikötői munkások - némi gyújtogatással és fosztogatással kísért - demonstrációját a hadsereg verte szét. Jaruzelski akkor hadügyminiszter volt. A vád ellene és tizenegy vádlott-társa ellen most gyilkosságra való felbujtás.

Amikor két női álruhába öltözött IRA-fegyveres június közepén agyonlőtt két rendőrt egy Lurgan nevű kisvárosban, leginkább azt lehetett sejteni, hogy a vég kezdődött el, mint már annyiszor Észak-Írországban: az 1969 óta szokásos nyarak egyike, a felvonulásokkal és a felvonulásokat követő erőszakkal és ellenerőszakkal, és hogy az 1996 elején elindult "békefolyamatból" az idén nyáron lesz végérvényesen holt betű. De lehet, hogy rosszul lehetett így sejteni.

Az elmúlt hetekben két olyan, egyébként egymással vitatkozó publicisztika jelent meg lapunkban (Arató András: Távol a mennyországtól, február 13., illetve Pokol Béla: Távol Arató Andrástól, február 27.), amelyik kiemelten foglalkozik a Fidesz szerintük várható 1998-as választási stratégiájával. A szerzők egyaránt arra a tavaly decemberi interjúra alapozzák fejtegetéseiket, amelyet Kövér László Fidesz-alelnök adott a Magyar Hírlapnak, s amelyben - Arató és Pokol értelmezésében - az alelnök az MSZP-vel való esetleges koalíciót is "meglebegteti". A Narancs erről és még sok minden másról is jól megkérdezte Kövér Lászlót.

Ugye, emlékszünk még az Ellenzéki Kerekasztalra meg arra a nyárra, amikor biztossá vált, hogy Magyarországon vérontás nélkül bukik meg a kommunizmus, amikor ingujjra vetkőzött amatőrök kiénekelték a hatalmat az MSZMP szájából? Hogy pontosan mi történt ekkor, a résztvevőkön kívül kevesen tudhatják: az EKA-n, majd az azzal később párhuzamosan futó Nemzeti Kerekasztalon elhangzottakba, e napsugaras korszak történelmi dokumentumaiba mind a mai napig még a legszűkebb nyilvánosság sem nyerhet bepillantást. Ezen a buta helyzeten változtatandó, a Nyilvánosság Klub tavaly októberben beadvánnyal fordult az Országgyűlés adatvédelmi biztosához. Arról, hogy ki mit hol és miért tudhat vagy inkább nem tudhat meg a Kerekasztalokról most, idestova nyolc év távlatából, a Narancs a következőket derítette ki.

Annak, aki a két hónapos belgrádi tüntetéssorozat mind ez idáig legnagyobb megmozdulására érkezett a szerb fővárosba, rögtön az elején téves benyomásai támadhattak a dologról.

Magyar Narancs: Mi a kapcsolat a magyar haderő reformja és a NATO-csatlakozás között? Előbb kell haderőreformot végrehajtani, és csak utána vesz fel minket a NATO, vagy majd jön a NATO, és jól megoldja minden bajunkat?

Annak, hogy a daytoni egyezményben megálmodott, egységes Bosznia-Hercegovina egyszer valóság lehessen, alapfeltétele a menekültek legalább részleges hazatérése - ez az a közhelyszerű megállapítás, amihez Dayton sikerét vagy kudarcát mérni szokták mostanában. Pedig lehet, az elűzöttek visszatérése nem alapfeltétele az "egységes" Boszniának, hanem épp fordítva; a visszatérés nem a probléma megoldása, hanem a probléma maga. A kettészakadt országban a Narancs a Magyar Televízió Tranzit című műsorának forgatócsoportjával járt.

Arról, hogy hogyan született meg az aláírás előtt álló román-magyar alapszerződés, és mit tartalmaz, a Magyar Narancs a következőket tudta meg.

Aki egyszer elkezdte nézni a Duna Televíziót, bizonyosan gyorsan megszerette: egyrészt, mert igen jó filmek szoktak menni benne, másrészt a délelőtti városképek miatt (ezt tavaly nyáron lapunk több cikkben is méltatta), s végül a gyönyörű akvárium okán, amit mostanában kezdtek el mutogatni az éjszakai órákban. Az intézménynek a múlt héten újraválasztották az elnökét. Ezenkívül lett elnöke a Magyar Rádiónak (MR) is, a Magyar Televíziónak (MTV) elnökből sajnos már nem futotta. A médiatörvény mintegy funkcionálni kezdett. Lássuk, hogyan.

Indiát ésszel fel nem érheted, dalolta volna Tyutcsev orosz költô, ha túllátott volna az orrán: 900 millió ember, hétszáz nyelv és dialektus, a szokások és tradíciók átláthatatlan sokasága, a kasztrendszer, a nagy világvallások mindegyike: mintha Európát próbálná meg egyetlen szélütött kormány egyben tartani. A múlt hónapban választásokat tartottak, és a relatív többséget a hindu nacionalista Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) szerezte meg. Sokan gondolják katasztrófának a történteket, s vizionálják az etnikai és társadalmi feszültségek közeli kiélezôdését - nem így interjúalanyunk, az Indiai Társadalomtudományi Tanács igazgatója.