"India nem fog szétesni" (Partha S. Ghosh indiai társadalomtudós)

szerző
Bojtár B. Endre
publikálva
1996/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Indiát ésszel fel nem érheted, dalolta volna Tyutcsev orosz költô, ha túllátott volna az orrán: 900 millió ember, hétszáz nyelv és dialektus, a szokások és tradíciók átláthatatlan sokasága, a kasztrendszer, a nagy világvallások mindegyike: mintha Európát próbálná meg egyetlen szélütött kormány egyben tartani. A múlt hónapban választásokat tartottak, és a relatív többséget a hindu nacionalista Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) szerezte meg. Sokan gondolják katasztrófának a történteket, s vizionálják az etnikai és társadalmi feszültségek közeli kiélezôdését - nem így interjúalanyunk, az Indiai Társadalomtudományi Tanács igazgatója.

Magyar Narancs: Mekkora megrázkódtatást jelent a BJP választási gyôzelme?

Partha S. Ghosh: India demokrácia, és egy demokráciában semmi szokatlan nincs abban, ha a kormányt leváltják. A Nemzeti Kongresszus Párt közel negyven éven át kormányzott - és épp ennyi ideje próbálkozik a BJP, illetve elôdpártjai a hatalomra kerüléssel. A filozófiájuk egyszerű volt: ahhoz, hogy India egységes ország lehessen, elôször a lakosság mintegy 85 százalékát kitevô hinduknak kell egységesülniük. Ugyanakkor a Kongresszus élén az a Mahatma Gandhi állt, aki maga is mélyen vallásos hindu volt. Személyisége miatt senki nem állíthatta, hogy a hindu többség a Kongresszus alatt bármilyen módon veszélyben forgott volna: a Kongresszus soha nem tagadta a hinduizmust. Gandhi templomba járt, nyilvános imákon vett részt. A Kongresszus annyiban volt szekularizált párt, amennyiben minden vallást tiszteletben tartott, és a vallások kiegyensúlyozására épített. A helyzet Indira Gandhi miniszterelnöksége alatt kezdett változni. A nyolcvanas évek elején a kasmíri választásokon Indira Gandhi nyíltan a hindu kártyára kezdett játszani, és ekkor bebizonyosodott, hogy a dolog hat. Az indiai társadalomban a szekularizmus soha nem a nyugati értelemben működött. Soha nem a vallás és a politika teljes szétválását jelentette. Ha egy vidéken a többség muzulmán, minden párt azt próbálja elhitetni, hogy ô képes a legtöbbet tenni az iszlámért, nem pedig úgy tesz, mintha a dolog nem létezne. A vallás és a politika szorosan összefonódik. Több kísérlet is történt arra, hogy az alkotmányba belefoglalják azt a kitételt, miszerint India világi állam. Ez végül is csak Indira Gandhinak sikerült, és csak azután, hogy szükségállapotot vezetett be a hetvenes években. A vallási ellentétek paradox módon ezután jobban kiélezôdtek.

MN: Mi volt ennek az oka?

PSG: 1984-ben a Kongresszus elsöprô többséggel megnyerte a választásokat. Ezután a helyzet radikálisan romlani kezdett Pandzsábban. Világossá vált, hogy a hindukat ügyes politikai lépésekkel és jelszavakkal manipulálni lehet. Ilyen volt például a polgári törvénykönyv kérdése. Az országban a muzulmán kisebbség alkalmazhatja a saját, a Koránra alapozott törvényeit, a Sariát. A második kérdés a muzulmán többségű Kasmír különleges státusa, amit az alkotmány híres 370. cikkelye garantál. Miért jár ez Kasmírnak, kezdték el kérdezgetni a hindu politikusok. Ez többek között azt is jelenti, hogy ebben a szövetségi államban csak a kasmíriak vásárolhatnak földet. A BJP azt ígérte, hogy mihelyst hatalomra kerül, ezt a cikkelyt eltörli. A harmadik kérdés, aminek segítségével megcélozták a hindu szavazatokat, merôben szimbolikus volt. A hírhedt Babri mecsetrôl van szó, amelyrôl a BJP azt kezdte terjeszteni, hogy a mecset helyén egykor hindu templom állt, amit Rama isten születésének helyén építettek, csak a muzulmánok késôbb lerombolták.

MN: Ezek egyike sem tűnik reális, égetô problémának, olyannak, amely a hindu többséget komolyan irritálhatná.

PSG: Valóban. A muzulmánok külön törvényei az öröklésre, a házasságra, a válásra vonatkoztak, és semmilyen módon nem érintették a hindukat. Akiknek, függetlenül attól, hogy létezik polgári törvénykönyv, ezeken a területeken szintén megvannak a saját szokásaik. A hinduk is a hindu vallási szabályok szerint kötnek például házasságot. Arról már nem is beszélve, hogy nemcsak Kasmírnak garantált különleges státust a 370. cikkely, hanem azoknak a kisebb északkeleti államoknak is, ahol törzsek laknak. Nem odavalósi indiai ott sem vásárolhat földet. A törzsek olyan szegények, hogy egy ilyen rendelkezés hiányában azonnal kivásárolnák ôket, és földönfutóvá válnának. A mecset kérdése rendkívül trükkös, nem véletlenül vették elô a hindu nacionalisták. Rama isten különösen a hindi övezetben népszerű, abban az országrészben, ahol a BJP amúgy is nagy eséllyel pályázott a szavazatokra. A történészek bebizonyították, hogy Rama isten nem történelmi személyiség, ergo nem is születhetett ott, ahol mondják, fôként azért, mert egyáltalán sehol sem született. A templom vagy mecset kérdésébôl ennek ellenére szimbolikus politika lett, amelynek az etnikai mobilizáció volt a célja. A BJP a nyolcvanas évek vége felé eme három fô kérdést meglovagolva nagy párt lett. Amihez persze nagyban hozzájárultak a Kongresszus állítólagos korruptságáról elterjedt feltételezések.

MN: Milyen mélyebb társadalmi változások állnak a BJP térnyerésének hátterében?

PSG: A Kongresszusnak minden társadalmi rétegben volt bázisa, de alapvetôen mégis a hindu felsôbb kasztok pártjának számított. India vezetése szinte mindvégig a brahminok közül került ki. Aztán ezek az emberek fokozatosan elvesztették a bizalmukat a Kongresszusban, és fokozatosan átáramlottak a BJP-be. Máshova nem is mehettek volna: a kommunistákat és a szocialistákat mégsem választhatták, hiszen ôk a szavazataikat a legalsóbb kasztokból kapták. Ugyanakkor a legalsóbb kasztok megalakították a saját politikai képviseletüket, és ez nagyon jó. Ez India demokratizálódásának az egyik legfontosabb mozzanata. Minden társadalmi csoport fokozatosan rájött arra, hogy milyen politikai erôt képvisel. És részt kért az alkuban. Az alsóbb kasztok pártja a Bahudzsan Szamadzs, a Társadalmi Többség Pártja (BSP) lett, meg a Dzsanatha Dall. A pártosodás lassan horizontálissá vált, azaz a társadalmi rétegzôdést kezdte tükrözni, ami nem kedvezett a fôként vertikálisan építkezô, a társadalom minden rétegének támogatására igényt tartó Kongresszusnak. A Kongresszus fokozatosan elvesztette a felsô kasztokat, aztán a középsôket, aztán az alsókat is. Mindegyik új párt a Kongresszus rovására hízott. A BJP pedig megértette, hogy valahogyan újra kell integrálnia a társadalmat, ha hatalomra akar jutni. Ezért vette elô a vallást, és ezért nem játszott rá például soha a kasztok közötti különbségre. Minden hindu egyformán szent, minden hindut egyforma tisztelet illet, és minden hindunak egységbe kell tömörülnie - ez a BJP ideológiájának legfontosabb eleme.

A hindu nacionalizmus a társadalmi osztályok fölött áll, ezért volt lehetséges az, hogy a BJP az elmúlt évben szövetségre lépett a BSP-vel. Mintegy demonstrálandó, hogy mi senki elôl nem zárkózunk el, mi mindenkit megközelítünk. Uttar Pradeshban, a legnagyobb államban a BJP fôminisztere a legalsó kasztból való. A BJP ugyanakkor nem foglalkozott a muzulmánokkal. Meggyôzôdésem azonban, hogy ha a párt kormányra kerül, akkor ez a politika is meg fog változni. A gond csak az, hogy a BJP szervezeti tekintetben nagymértékben függ az RSS-tôl (Rastríja Szvajamszevak Szangh - Nemzeti Önkéntes Unió), a militáns hindu nacionalista szervezettôl. Az RSS hindu rohamcsapatokat képez ki, vezetôi a BJP legodaadóbb támogatói.

MN: Arról lenne tehát szó, hogy a Kongresszus belebukott volna a kasztrendszer lebontásába, a modern indiai nemzet építésébe, amit most a BJP fog megpróbálni?

PSG: Nem igaz, hogy a Kongresszus nem foglalkozott volna a kasztrendszer lebontásával. De túl sok elvárásnak próbált megfelelni, és a végén egyiknek sem tudott. Minden csoport igényeit ki akarta elégíteni, külön-külön. De a BJP egyre inkább a Kongresszus modelljét, stratégiáját próbálja meg követni. Mert ez az egyetlen működôképes modell Indiában. Indiát nem lehet pusztán pártok koalíciójára építeni. Társadalmi koalícióra van szükség. A társadalom rendkívül töredezett. Az egyetlen dolog, ami az országot mintegy összerántja, a következô. Egy brahmin megvetheti, lenézheti a közvetlen szomszédját, aki az alacsonyabb kasztok tagja. De közel érzi magát egy másik brahminhoz, aki ezer mérföldre él tôle, és más nyelvet beszél. Ezek a fajta horizontális kötelékek tartják egyben Indiát. De elengedhetetlenek a vertikális kötelékek is, azok, amelyek az egyes társadalmi rétegeket kapcsolják össze. Azok a vertikális koalíciók, amelyek a szociális hierarchia határain nyúlnak át. Ha ezt a kétfajta kötelékrendszert nem sikerül egyszerre megteremteni, India dezintegrálódik. Vagy az egyes régiók, vagy a szociális hierarchia határai mentén feslik fel. És Indiában minden párt és minden egyén, aki kormányra akar kerülni, és Indiát egységes országként képzeli el, tudatában van ennek a ténynek.

MN: A BJP tehát csak a választások alatt játszott rá a hindu nacionalizmusra. Kormányra kerülve egész más politikát fog folytatni?

PSG: Ebben egészen bizonyos vagyok. Más a kampány és más a kormányzás. Bizonyos dolgokat azonban meg fog tenni, hiszen nem szegheti meg minden ígéretét. Legelôször is feltehetôleg megpróbálja majd felépíteni a Rama-templomot. A mecsetet lebontották, a telek üres, elvben lehet építkezni. A Kongresszus azt ígérte, hogy ha nyer, mecsetet is épít, meg templomot is. A BJP csak templomot ígért, és ez alól nem bújhat ki egykönnyen. Valószínűleg beharangozzák az építkezés megkezdését - és ha mégis ki akarnak hátrálni a dologból, legfeljebb elôtte bírósághoz fordulnak, hogy az döntse el a tulajdonjogot. És akkor elmondhatják, hogy mi megpróbáltuk, de a bíróság szerint a tulajdonjog nem a miénk. Lehet, ez lesz a menekülés útja. De még ha a BJP esetleg tovább radikalizálódik is, bizonyos dolgokat nem hagyhat figyelmen kívül. A 370. cikkely megváltoztatása csak alkotmánymódosítással történhet, amihez kétharmados többség kell. Ezt a BJP soha nem fogja megkapni.

MN: Várható-e az, hogy az esetleges BJP-kormány lecsap majd Kasmírra?

PSG: Kasmírra már a Kongresszus lecsapott. Az indiai titkosszolgálat a Kongresszus kormányzása alatt lepte el Kasmírt; a Kongresszus ugyanolyan expanzionista Kasmírban, mint a BJP lenne. A BJP összes ígéretét a Kongresszus már rég megvalósította. A polgári törvénykönyv megváltoztatása szintén kétharmados többséget igényel. A BJP persze meg fog próbálkozni ezekkel a dolgokkal, de csak azért, hogy aztán azt mondhassa: nem ment, úgyhogy nem forszírozzuk tovább.

MN: Ön szerint tehát, bármilyen nacionalistának tűnik is a BJP, a párt hatalomra kerülése nem vezet az ország politikai és területi szétzilálódásához?

PSG: A BJP egyedül nem lesz képes működôképes kormányt alakítani, és a kisebbségi kormányzás elôbb-utóbb megismételt választásokhoz vezetne. Nem tudom persze, hogy a BJP melyik párttal lép majd koalícióra, de a koalíció léte már eleve azt jelenti, hogy a BJP-nek vannak szövetségesei, tehát nem törekedhet kizárólagosságra. A muzulmánellenes retorikát pedig nem lehet a politikai gyakorlat szintjére hozni. A BJP elért egy bizonyos szintet. Nagy párt lett. De ezen a szinten túl csak akkor növelheti az erejét, ha más társadalmi csoportok felé is terjeszkedik. Ehhez viszont lépésrôl lépésre vissza kell vennie a hindu nacionalizmusból.

MN: Mintha ön abból a feltételezésbôl kiindulva, hogy India márpedig nem eshet szét, arra a következtetésre jutna, hogy India nem fog szétesni.

PSG: Ha valami biztos, akkor az az, hogy India nem fog szétesni. A központ politikai instabilitása, vagy akár a kormányzat instabilitása, az egy dolog. De az elmúlt húsz évben minden pártküzdelem, pártszövetség vagy a pártok belsô koalíciói azt bizonyítják, hogy mindenki kész tárgyalni a másikkal, hogy minden változás csak tárgyalások útján lehetséges. India területi integritásának sérülése még csak fel sem merülhet. Nem vitás, hogy óriásiak a különbségek, hogy a kasztokat vagy az egyes régiókat szakadékok választják el egymástól. De a választóvonalak mellett létezik a demokrácia is. Minden egyes csoportnak lehet politikai képviselete. És ez nagy dolog, hiszen a brahminok két évezreden át tartották jogfosztottságban az alsóbb kasztokat. De vegyük azt az esetet, hogy egyes vidékeken mégis a szélsôségesek kerekednek felül, akik az elszakadás illúzióját dédelgetik. A központ nem akar elszakadni, ez világos. Az országnak azok a részei, amelyek belelógnak az óceánba, nem tudnak, mert nincs hova. Marad két lehetôség: Kasmír északnyugaton és az északkeleti hét állam. Nézzük Kasmírt. Kasmír miatt már volt háború India és Pakisztán között, nem is egy. Bárki is van hatalmon Indiában, a legnagyobb veszélyforrásnak egészen biztosan Pakisztánt tekinti. Az indiai pártok között Kasmír ügyében teljes az egység. És az indiai állam, bármelyik párt is legyen kormányon, minden erejét beveti a kasmíriak ellen, ha úgy hozza a szükség. A szuverén Pakisztán létébe már belenyugodtak az indiaiak, de 1947-et, Pakisztán létrehozását még mindig úgy tekintik, mint az ország felosztását. Ha Kasmír kísérletet tenne az elszakadásra, egyszeriben véget érne a politika, és a nyers erô venné át a helyét. Kasmír csak egy indiai-pakisztáni háború árán válhatna ki az országból, politikai úton nem. Az északkeleti államok pedig kicsik és szegények. Tény, hogy számos apró felkelôcsoport tevékenykedik a területükön, amelyek már a függetlenség kikiáltása óta harcolgatnak a központ ellen. Az indiai állam túl erôs ahhoz, hogy legázolja ôket. De emellett tartanak a politikai folyamatok is. Mindegyik államnak van parlamentje, kormánya, amit nem a Kongresszus irányít, jóllehet a Kongresszus is jelen van a helyi politikai életben. A felkelések nem csak a központi kormányok ellen irányulnak, hanem a helyi hatalomgyakorlók ellen is. És gyakran megesik, hogy épp a helyi kormányok kérik a központ beavatkozását a felkelôk ellen, az anyagi segítségrôl már nem is beszélve. Más választásuk nem is igen van: vagy ôk, vagy a felkelôk.

Egyszóval, ha valaki arról beszél, hogy káosz lesz Indiában, ne higgyen neki. A politikai és a kormányzati stabilitás talán megrendült, de az ország egészének stabilitása nem.

Bojtár B. Endre

szerző
Bojtár B. Endre
publikálva
1996/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra