Németh Róbert

A John Convertino dobos-ütőhangszeres és Joey Burns multiinstrumentalista köré épülő, lemezeken és turnékon is változó (előbbieken népes asszisztenciával dolgozó, utóbbiakon természetesen ugyancsak kibővült felállásban zenélő) Calexico története a virtuális és valóságos határátlépések sorozata.

Úgy tűnik, éppen ideje van a hetvenes évek végén indult angol posztpunk zenekarok visszatérésének, hiszen két ilyen kulcsfontosságú együttes is új nagylemezt ad ki mostanában.

Ma nyolcvanéves Leonard Cohen. Öt évvel ezelőtti portrénkkal köszöntjük.

Constant Craving. Nyilvánvaló, hogy alig akad zenehallgató, akinek k.d. lang nevének említésekor ne ez a kilencvenes évek eleji - többek közt MTV-s klipjéről is elhíresült - rádiós sláger jutna az eszébe. A kanadai dalszerző-énekesnő életműve ugyan nem zseniális vagy korszakalkotó, mégis árnyaltabb annál, hogy tulajdonosa afféle egyslágeres csodaként vonuljon be a könnyűzene történetébe. A most megjelent, dupla és tripla kiszerelésben egyaránt piacra dobott Recollection című válogatás többé-kevésbé éppen erről szólhat: összefoglalni egy, az általános vélekedéshez képest gazdagabb karriert.

Epikus és néhol gótikus, mint a Nick Cave and The Bad Seeds vagy a Crime and The City Solution - nem véletlen, ugyancsak ausztrál zenekarról van szó, ráadásul egy szintén karakteres, "súlyos" dalszerző-frontemberről, és ami a Bad Seedst illeti, Martyn P. Casey basszusgitáros személyében zenészátfedésről is.

A Turin Brakes új stúdióalbuma több szempontból is újrakezdés a szimpatikus, pasztelles akusztikában utazó londoni páros - a gitáros-énekes-frontember Olly Knights és a gitáros-vokalista Gale Paridjanian - életében. Az Outbursts a stúdióban és koncertjein többnyire kísérőzenészekkel kiegészülő duó első sorlemeze a zenekar első tíz évét tételező dupla válogatásalbum, a Bottled At Source - The Best Of The Source Years óta, egyúttal debütáló albuma új hanglemezkiadója, a jó nevű, független Cooking Vinyl kötelékében.

Nincs mese, a walesi és görög felmenőkkel rendelkező, 1985-ben, Walesben született zongorista-dalszerző-énekesnő, Marina Diamandis, azaz - ahogy zenekarnévbe csomagolta magát - a Marina & The Diamonds debütáló albuma a 2010-es esztendő egyik legnagyobb érdeklődéssel várt lemeze. Ez pedig nem kis teher - főleg úgy, hogy Marinát első hivatalos kislemezei és EP-i megjelenése óta hájpolja a brit zenei sajtó.

Ha egy zenekarról folyamatosan más együttesek vagy előadók jutnak az eszünkbe, az még nem biztos, hogy baj, mint ahogy az olyan kifejezések, mint "egyéni" és "sajátos", sem mindig értelmezhetőek vagy köthetőek esztétikai minőséghez a popkulturális térben, így a könnyűzenében sem. Az angol Field Music például egyszerűen csak jó, sőt: nagyon jó - ráadásul mindezt már harmadszor állapíthatjuk meg az ambiciózus formációról, mely ez alkalommal egy húsz számot tartalmazó, CD-kontextusban is dupla albumnak számító hanganyaggal köszönt be az új év elején. És hogy miért a bevezető okoskodás?