Lemez

TV On The Radio: Seeds

  • Németh Róbert
  • 2015. január 5.

Zene

Számos nagyszerű zenekart termelt ki a kora kétezres évek új gitárforradalmának epicentruma, New York, de talán egyik sem volt annyira különleges, mint az elektronikát izgalmas gitárzenével keresztező brooklyni TV On The Radio, mely annak idején Déri Zsolt kollégától a találó doo-wop Radiohead becenevet kapta. A zenekar egyetlen fehér tagja, a producerként is igen aktív David Andrew Sitek gitáros-billentyűs mellett kizárólag fekete zenészeket felvonultató együttes experimentális gitárzenét, elektronikát, posztpunkot, posztrockot, soult és r&b-t keresztezett úgy, hogy ezt a sokszorosan elképesztő keveredést az elmúlt tíz évben megjelent TV On The Radio-albumok egyikén sem éreztük erőltetettnek vagy modorosnak.

A Sitek, a másik gitáros, Kyp Malone és az énekes Tunde Adebimpe hármasa által meghatározott együttes eddigi életműve meglehetősen erős és kiegyensúlyozott. Az elementáris nyitány, a 2004-es Desperate Youth, Blood Thirsty Babes, a művészi kiteljesedést elhozó Return To Cookie Mountain, a táncosabb-elektronikusabb Dear Science, majd a legutóbbi lemez, a Sitek új lak­helyén, Los Angelesben elkészített, minden korábbinál napfényesebb Nine Types Of Light egyaránt magas színvonalon teljesített. Az új lemeznek azonban nemcsak azért volt tétje, mert ismét felmerült a kérdés, hogy lehet-e tartani a magas szintet, hanem mert – a rákbetegségben szenvedő basszusgitáros, Gerard Smith halála és egy kiadóváltás után – az is kérdés volt, hogy egyáltalán mi lesz a TV On The Radióval. Nos, a Seeds mindnyájunk örömére diadalmas visszatérés – a zenekar (melyben Smith pozícióját a dobos, Jaleel Bunton vette át, állandó új tagot nem vettek be) pályafutása egyik legjobb lemezét készítette el, melyen a táncos-grúvi mutáns funk felől ismét a sodró, rétegzett, néha wall of sound-szerűen magasodó, kifejezetten slágeres gitárzene felé billen a mérleg nyelve.

Universal, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.