Lemez

TV On The Radio: Seeds

  • Németh Róbert
  • 2015. január 5.

Zene

Számos nagyszerű zenekart termelt ki a kora kétezres évek új gitárforradalmának epicentruma, New York, de talán egyik sem volt annyira különleges, mint az elektronikát izgalmas gitárzenével keresztező brooklyni TV On The Radio, mely annak idején Déri Zsolt kollégától a találó doo-wop Radiohead becenevet kapta. A zenekar egyetlen fehér tagja, a producerként is igen aktív David Andrew Sitek gitáros-billentyűs mellett kizárólag fekete zenészeket felvonultató együttes experimentális gitárzenét, elektronikát, posztpunkot, posztrockot, soult és r&b-t keresztezett úgy, hogy ezt a sokszorosan elképesztő keveredést az elmúlt tíz évben megjelent TV On The Radio-albumok egyikén sem éreztük erőltetettnek vagy modorosnak.

A Sitek, a másik gitáros, Kyp Malone és az énekes Tunde Adebimpe hármasa által meghatározott együttes eddigi életműve meglehetősen erős és kiegyensúlyozott. Az elementáris nyitány, a 2004-es Desperate Youth, Blood Thirsty Babes, a művészi kiteljesedést elhozó Return To Cookie Mountain, a táncosabb-elektronikusabb Dear Science, majd a legutóbbi lemez, a Sitek új lak­helyén, Los Angelesben elkészített, minden korábbinál napfényesebb Nine Types Of Light egyaránt magas színvonalon teljesített. Az új lemeznek azonban nemcsak azért volt tétje, mert ismét felmerült a kérdés, hogy lehet-e tartani a magas szintet, hanem mert – a rákbetegségben szenvedő basszusgitáros, Gerard Smith halála és egy kiadóváltás után – az is kérdés volt, hogy egyáltalán mi lesz a TV On The Radióval. Nos, a Seeds mindnyájunk örömére diadalmas visszatérés – a zenekar (melyben Smith pozícióját a dobos, Jaleel Bunton vette át, állandó új tagot nem vettek be) pályafutása egyik legjobb lemezét készítette el, melyen a táncos-grúvi mutáns funk felől ismét a sodró, rétegzett, néha wall of sound-szerűen magasodó, kifejezetten slágeres gitárzene felé billen a mérleg nyelve.

Universal, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.