Lemez

TV On The Radio: Seeds

  • Németh Róbert
  • 2015. január 5.

Zene

Számos nagyszerű zenekart termelt ki a kora kétezres évek új gitárforradalmának epicentruma, New York, de talán egyik sem volt annyira különleges, mint az elektronikát izgalmas gitárzenével keresztező brooklyni TV On The Radio, mely annak idején Déri Zsolt kollégától a találó doo-wop Radiohead becenevet kapta. A zenekar egyetlen fehér tagja, a producerként is igen aktív David Andrew Sitek gitáros-billentyűs mellett kizárólag fekete zenészeket felvonultató együttes experimentális gitárzenét, elektronikát, posztpunkot, posztrockot, soult és r&b-t keresztezett úgy, hogy ezt a sokszorosan elképesztő keveredést az elmúlt tíz évben megjelent TV On The Radio-albumok egyikén sem éreztük erőltetettnek vagy modorosnak.

A Sitek, a másik gitáros, Kyp Malone és az énekes Tunde Adebimpe hármasa által meghatározott együttes eddigi életműve meglehetősen erős és kiegyensúlyozott. Az elementáris nyitány, a 2004-es Desperate Youth, Blood Thirsty Babes, a művészi kiteljesedést elhozó Return To Cookie Mountain, a táncosabb-elektronikusabb Dear Science, majd a legutóbbi lemez, a Sitek új lak­helyén, Los Angelesben elkészített, minden korábbinál napfényesebb Nine Types Of Light egyaránt magas színvonalon teljesített. Az új lemeznek azonban nemcsak azért volt tétje, mert ismét felmerült a kérdés, hogy lehet-e tartani a magas szintet, hanem mert – a rákbetegségben szenvedő basszusgitáros, Gerard Smith halála és egy kiadóváltás után – az is kérdés volt, hogy egyáltalán mi lesz a TV On The Radióval. Nos, a Seeds mindnyájunk örömére diadalmas visszatérés – a zenekar (melyben Smith pozícióját a dobos, Jaleel Bunton vette át, állandó új tagot nem vettek be) pályafutása egyik legjobb lemezét készítette el, melyen a táncos-grúvi mutáns funk felől ismét a sodró, rétegzett, néha wall of sound-szerűen magasodó, kifejezetten slágeres gitárzene felé billen a mérleg nyelve.

Universal, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.