Lemez

TV On The Radio: Seeds

  • Németh Róbert
  • 2015. január 5.

Zene

Számos nagyszerű zenekart termelt ki a kora kétezres évek új gitárforradalmának epicentruma, New York, de talán egyik sem volt annyira különleges, mint az elektronikát izgalmas gitárzenével keresztező brooklyni TV On The Radio, mely annak idején Déri Zsolt kollégától a találó doo-wop Radiohead becenevet kapta. A zenekar egyetlen fehér tagja, a producerként is igen aktív David Andrew Sitek gitáros-billentyűs mellett kizárólag fekete zenészeket felvonultató együttes experimentális gitárzenét, elektronikát, posztpunkot, posztrockot, soult és r&b-t keresztezett úgy, hogy ezt a sokszorosan elképesztő keveredést az elmúlt tíz évben megjelent TV On The Radio-albumok egyikén sem éreztük erőltetettnek vagy modorosnak.

A Sitek, a másik gitáros, Kyp Malone és az énekes Tunde Adebimpe hármasa által meghatározott együttes eddigi életműve meglehetősen erős és kiegyensúlyozott. Az elementáris nyitány, a 2004-es Desperate Youth, Blood Thirsty Babes, a művészi kiteljesedést elhozó Return To Cookie Mountain, a táncosabb-elektronikusabb Dear Science, majd a legutóbbi lemez, a Sitek új lak­helyén, Los Angelesben elkészített, minden korábbinál napfényesebb Nine Types Of Light egyaránt magas színvonalon teljesített. Az új lemeznek azonban nemcsak azért volt tétje, mert ismét felmerült a kérdés, hogy lehet-e tartani a magas szintet, hanem mert – a rákbetegségben szenvedő basszusgitáros, Gerard Smith halála és egy kiadóváltás után – az is kérdés volt, hogy egyáltalán mi lesz a TV On The Radióval. Nos, a Seeds mindnyájunk örömére diadalmas visszatérés – a zenekar (melyben Smith pozícióját a dobos, Jaleel Bunton vette át, állandó új tagot nem vettek be) pályafutása egyik legjobb lemezét készítette el, melyen a táncos-grúvi mutáns funk felől ismét a sodró, rétegzett, néha wall of sound-szerűen magasodó, kifejezetten slágeres gitárzene felé billen a mérleg nyelve.

Universal, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.