Nincs mese, a walesi és görög felmenõkkel rendelkezõ, 1985-ben, Walesben született zongorista-dalszerzõ-énekesnõ, Marina Diamandis, azaz - ahogy zenekarnévbe csomagolta magát - a Marina & The Diamonds debütáló albuma a 2010-es esztendõ egyik legnagyobb érdeklõdéssel várt lemeze. Ez pedig nem kis teher - fõleg úgy, hogy Marinát elsõ hivatalos kislemezei és EP-i megjelenése óta hájpolja a brit zenei sajtó. És van itt még valami. Marina - akinek elsõ kiadványát, a Mermaid Vs. Sailor EP-t még írható CD-n lehetett megrendelni - ugyan már 2008 elején a színre lépett, albuma mégis késõbb jelent meg, mint a hasonló zsánerben mozgó - ugyanazt a new wave-et, nyolcvanas évekbeli art-popot és a Kate Bush-féle "boszorkányos" könnyûzenét megidézõ - Florence & The Machine vagy Bat For Lashes albuma. És ugyancsak hoszszú hónapokkal a stílusilag távolabbi rokon, de ugyancsak a nyolcvanas évek zenei örökségére támaszkodó további aktuális csajpopperek - La Roux vagy Little Boots - lemezét követõen. Azaz még az is benne volt a pakliban, hogy a The Family Jewels nem lesz több szolidan megcsúszott utánlövésnél. Persze éppen az a lényeg, hogy mindez nem lényeges: Marina és az õ gyémántjai magukban is szépen csillognak, hiszen az énekesnõ bemutatkozó lemeze úgy pop és minden ízében pimaszul "itt és most", hogy a szellemesség, az intelligencia és a jó ízlés meg az emlékezetes dalok tekintetében sem szenved hiányt. A zongorára írt, de hangszerelésében ügyesen elemelt album sokszínû (de nem csiricsáré), szórakoztató könnyûzenei vegyesvágott, melynek értékébõl kicsit sem von le, ha azt állítjuk: a pop-rock, az elektro, a new wave és a klasszicizáló dalszerzõi vagy kabarés/sanzonos elemek fölött bizony a már említett Kate Bush szelleme lebeg. Marina persze a saját jogán kivételes elõadó: könnyen lehet, hogy az elkövetkezõ évek meghatározó nõi popszemélyiségével van dolgunk.
Warner, 2010
****
