lemez - MARINA & THE DIAMONDS: THE FAMILY JEWELS

  • Németh Róbert
  • 2010. március 11.

Zene

Nincs mese, a walesi és görög felmenőkkel rendelkező, 1985-ben, Walesben született zongorista-dalszerző-énekesnő, Marina Diamandis, azaz - ahogy zenekarnévbe csomagolta magát - a Marina & The Diamonds debütáló albuma a 2010-es esztendő egyik legnagyobb érdeklődéssel várt lemeze. Ez pedig nem kis teher - főleg úgy, hogy Marinát első hivatalos kislemezei és EP-i megjelenése óta hájpolja a brit zenei sajtó.
Nincs mese, a walesi és görög felmenõkkel rendelkezõ, 1985-ben, Walesben született zongorista-dalszerzõ-énekesnõ, Marina Diamandis, azaz - ahogy zenekarnévbe csomagolta magát - a Marina & The Diamonds debütáló albuma a 2010-es esztendõ egyik legnagyobb érdeklõdéssel várt lemeze. Ez pedig nem kis teher - fõleg úgy, hogy Marinát elsõ hivatalos kislemezei és EP-i megjelenése óta hájpolja a brit zenei sajtó. És van itt még valami. Marina - akinek elsõ kiadványát, a Mermaid Vs. Sailor EP-t még írható CD-n lehetett megrendelni - ugyan már 2008 elején a színre lépett, albuma mégis késõbb jelent meg, mint a hasonló zsánerben mozgó - ugyanazt a new wave-et, nyolcvanas évekbeli art-popot és a Kate Bush-féle "boszorkányos" könnyûzenét megidézõ - Florence & The Machine vagy Bat For Lashes albuma. És ugyancsak hoszszú hónapokkal a stílusilag távolabbi rokon, de ugyancsak a nyolcvanas évek zenei örökségére támaszkodó további aktuális csajpopperek - La Roux vagy Little Boots - lemezét követõen. Azaz még az is benne volt a pakliban, hogy a The Family Jewels nem lesz több szolidan megcsúszott utánlövésnél. Persze éppen az a lényeg, hogy mindez nem lényeges: Marina és az õ gyémántjai magukban is szépen csillognak, hiszen az énekesnõ bemutatkozó lemeze úgy pop és minden ízében pimaszul "itt és most", hogy a szellemesség, az intelligencia és a jó ízlés meg az emlékezetes dalok tekintetében sem szenved hiányt. A zongorára írt, de hangszerelésében ügyesen elemelt album sokszínû (de nem csiricsáré), szórakoztató könnyûzenei vegyesvágott, melynek értékébõl kicsit sem von le, ha azt állítjuk: a pop-rock, az elektro, a new wave és a klasszicizáló dalszerzõi vagy kabarés/sanzonos elemek fölött bizony a már említett Kate Bush szelleme lebeg. Marina persze a saját jogán kivételes elõadó: könnyen lehet, hogy az elkövetkezõ évek meghatározó nõi popszemélyiségével van dolgunk.

Warner, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.