S ha már új kezdet, érdemes egy pillantást vetni a Turin Brakes eddigi pályaképére. Az 1999-ben alakult dél-londoni együttest annak idején egy némileg "hajánál elõrángatott" mikroszíntér, a new acoustic movement részeként - többek közt egy ugyancsak szeretnivaló, máig is aktív pályatárssal, a Kings Of Convenience-szel együtt - fedezte fel a brit, majd a nemzetközi zenei sajtó. Ami a kommerciális sikereket illeti: folyamatos jelenlét regisztrálható különösebb sztárstátus nélkül. Ha pedig a minõség dolgában vonjuk meg a mérleget: egyenletesen magas szintû négy album, folk-rockos, gitárpopos ihletettségû, vonósokkal, billentyûs- és ütõhangszerekkel színesített, gazdagon szõtt, ízlésesen hangszerelt, többnyire szellõs, levegõs, "emberléptékû" dalokkal.
Az új lemezrõl szólva pedig csak ismételhetnénk az elõzõ mondatot, s akár azt is állíthatnánk, hogy ez a zenekar - kisebb aránymódosításoktól eltekintve - mintha folyamatosan ugyanazt a lemezt készítené. Igen ám: de ugyanazt a jó lemezt. Az Outbursts ugyanúgy klasszicizál, mint az elõdei, ám miközben Neil Youngot, a néhai Tim és Jeff Buckleyt vagy a finomabb Pink Floydot egyaránt megidézi, egy-egy karcosabb felindulástól eltekintve szörnyen személyes és törékeny. A világmegváltással ugyan nincsen dolga, mégis, legjobb pillanataiban a talpunk pár centire elemelkedik a flasztertõl.
Cooking Vinyl/Neon Music, 2009
****
