A zenekar bázisa, az Arizona állambeli Tucson a kiindulópont minden értelemben – „Ez a terület előhívja az ihletet”, ahogy Burns 2009-ben nyilatkozta a Narancsnak –: innen jön a sivatag, a country és a latin zene, valamint a gitárok és a mariachi fúvósok, amelyekhez indie/alternatív rock társul – néhol a sötétebb fajtából. A Calexico világában békésen vagy éppen békétlenül, de megfér egymás mellett a Joy Divisiontől beidézett Love Will Tear Us Apart, a Smiths-féle Bigmouth Strikes Again és az ilyen-olyan folkos tradíció.
„Nem tudom, mit fogunk csinálni, mindenesetre én a kísérletezést kedvelem. Az a természetes szerintem, ha változni akarsz” – nyilatkozta ugyanabban a 2009-es interjúban Burns, és nem is beszélt a levegőbe. A zenekar legutóbbi sorlemeze, a 2012-es Algiers nem hazai pályán készült, hanem jó pár állammal odébb, New Orleansban, s szó volt arról, hogy a most megjelent album elkészítéséért még sokkal messzebb, Európába utazik a Calexico stábja. Végül, ha kontinenst nem váltottak is, állam- és országhatárt igen: Mexico Citybe utaztak, hogy ott nyerjenek friss inspirációt, s hogy a zenéjüktől amúgy egyáltalán nem idegen közegben álljanak neki az új daloknak.
Az Edge Of The Sun azonban nem csak azért különleges, mert új helyen készült, hanem azért is, mert a komfortzónájukra amúgy sem túlzottan ügyelő Burns és Convertino elképesztő mennyiségű (és elképesztően sokféle) vendégénekest és -hangszerest invitált a stúdióba. A Calexico történetének eddigi legszínesebb lemezén majd mindegyik dal találkozik valakivel, ráadásul ezek a találkozások adják meg a lemez igen tágas keretét. A dalokban hallható három, régi ismerősnek számító dalszerző-énekesnő: Neko Case, a New Pornographers szólóban is aktív tagja, Pieta Brown és a spanyol Amparo Sanchez; továbbá Sam Bean, aki Iron & Wine néven adja ki lemezeit, aztán két új (és Latin Grammy-győztes) dalnokvendég (a mexikói Carla Morrison és a guatemalai Gaby Moreno), zenészek a Band Of Horsesból és a DeVotchKából, aztán a Takim nevű görög utcazenekar, s végül egy nettó legenda, az egykori Animals- és War-frontember, Eric Burdon. Efféle kavalkád, s a könnyedség meg a mélység, a tradíció és a jelen idő jóféle keveréke nem mindenkinek áll jól – a Calexicónak azonban felettébb.
Anti, 2015
