Lemez

Fiona Apple: Fetch the Bolt Cutters

  • Németh Róbert
  • 2020. május 30.

Zene

Negyedszázad alatt 5 album, a mostanit megelőző 2011-ben jött ki, közben filmes betétdalok, pár feldolgozás és gúnyos, Trump-ellenes protest songok, vagyis nem lehet „hamari” mentalitással vádolni az 1977-es születésű amerikai dalszerző-zongorista énekesnőt. Cserébe azonban az övé az elmúlt két és fél évtized egyik legszínvonalasabb és legkülönlegesebb női szólista életműve, és persze akkor sem marad ki a legfontosabb teljesítmények közül, ha a „női” és a „szólista” szavakkal nem szűkítjük az értelmezési tartományt. Talán az sem túlzás, ha olyan alkotók mellé tesszük Fiona Apple zenéjét, mint Tom Waits vagy Kate Bush, így nem meglepő, hogy amikor híre ment, hogy új nagylemezt ad ki, nem csak a zenei sajtó jött izgalomba. Március közepén például a The New Yorker Magazine közölt róla hosszú és tartalmas riportot. A szokás szerint zongora és mindenféle billentyűs hangszerek, valamint izgalmas per­kusszív rétegek köré épülő albumot Apple zenekara dobosával, Amy Eileen Wooddal, valamint az egykori Soul Coughingból ismerős basszusgitárossal, az előző lemezen is zenélő Sebastian Steinberggel és a gitáros-dalszerző David Garzával együtt készítette el, négyen jegyzik a dalok produceri kreditjeit. A lemez bátor és kísérletező, Fiona Apple pedig azt mondja, hogy az album azért született, hogy „ne féljünk megszólalni”. Ez persze nem meglepő: az előadóra az őszinteség, az intimitás, a határok feszegetésének hiánya eddig sem volt jellemző. Brutálisan érzéki album ez, mely talán a közepén, a Ladies és a Heavy Balloon magasságában éri el a csúcsot, de nem nehéz oda felkapaszkodni, mivel végig fennsíkon halad.

Epic, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.