Constant Craving. Nyilvánvaló, hogy alig akad zenehallgató, akinek k.d. lang nevének említésekor ne ez a kilencvenes évek eleji - többek közt MTV-s klipjéről is elhíresült - rádiós sláger jutna az eszébe. A kanadai dalszerző-énekesnő életműve ugyan nem zseniális vagy korszakalkotó, mégis árnyaltabb annál, hogy tulajdonosa afféle egyslágeres csodaként vonuljon be a könnyűzene történetébe. A most megjelent, dupla és tripla kiszerelésben egyaránt piacra dobott Recollection című válogatás többé-kevésbé éppen erről szólhat: összefoglalni egy, az általános vélekedéshez képest gazdagabb karriert.
Az 1961-es születésű Kathryn Dawn Lang pályája az intellektuális, ám népszerű - poszt-Joan Baez-es, poszt-Joni Mitchell-es, majd poszt-Suzanne Vegá-s - popcsajok igazi hajnalát jelentő nyolcvanas évek derekán indult, ő maga az évtized második felében vált ismertté. Zenéje és története izgalmas "határsértés": klasszikus country-, country-rock és rockabillyelemeket emelt ki eredeti környezetükből, s pakolt át új (pop)kontextusba, miközben maga is határozott lépésekkel sasszézott ki a purista folkergettóból, ráadásul úgy, ahogy van, új fazont vitt a többé-kevésbé jól megszokott countryfigurák közé. Négy sorlemezt is kihozott már, mire kijött 1992-es Ingénue című sorlemeze, rajta az inkriminált kislemezdallal - persze addig sem volt sikertelen, hiszen 1988-as Shadowland című nagylemeze hazájában platina-, az USA-ban aranylemez lett, az egy évvel későbbi Absolute Torch And Twang pedig megismételte ezt a kommerciális sikert. 1993-ban - egy évvel azután, hogy nyilvános nyilatkozatban vallott leszbikusságáról - ő írta és énekelte a Gus Van Sant-féle Néha a csajok is úgy vannak vele zenéjét, aztán szépen-lassan kiúszott a horizontról. Illetve dehogy úszott: talán kevesebbet látjuk, halljuk, ám ő maga folyamatosan készít lemezeket (1995 óta összesen hat stúdióalbumot), melyek hazájában és az Egyesült Államokban időről időre kifejezetten izmos eladásokat produkálnak. A kétezres években ráadásul két különleges nagylemezt is készített: a 2002-es A Wonderful World közös feldolgozós nagylemez a táncdalénekes Tony Bennett-tel, a 2004-es Hymns of the 49th Parallel pedig egy hasonló portéka, klasszikus kanadai dalszerzők - többek közt Neil Young, Joni Mitchell, Leonard Cohen, Ron Sexmith és Bruce Cockburn - közkedvelt dalaival. Előbbiért az énekesnő negyedik Grammy-díját vihette haza - az elsőt 1989-ben kapta a Roy Orbisonnal közös Crying című dalért, a másodikat 1990-ben az Absolute Torch And Twangért, a harmadikat pedig - nem meglepő - a Constant Cravingért.
A most kiadott Recollection klasszikus karrier-áttekintő kompiláció, mely - az énekesnő pályafutásának korai szakaszát tételező, két esztendővel ezelőtt kiadott Reintarnation folytatásaként - k.d. lang 1992-től máig tartó, azaz a befutása utáni periódusára fókuszál. Az első korong főleg a k.d. lang-daloké, néhány feldolgozással (többek közt a Neil Young-féle Helpless-szel, Cohen Hallelujah-jával, vagy a Chris Isaak-féle Western Starsszal) körítve, míg a második lemezen éppen fordított a felállás; a jó ízléssel kölcsönvett dalok (például a Golden Slumbers a Beatlestől, a Love For Sale Cole Portertől) viszik a prímet, közibük szúrva egy-egy lang-szerzemény, köztük a külön e lemezre írt Beautifully Combined. A lemez tanulsága pedig, ahogy kell, pofonegyszerű. Félő, hogy ezek a számok bárki mástól középszerűnek, tét nélkülinek tűnhetnének - az egyéniség, a szenvedély és a személyesség viszi át a dalokat a túlsó partra.
Warner/Nonesuch, 2010
