Ara-Kovács Attila

Valóban olyan sokk érte volna a Nyugatot akkor, amikor Viktor Janukovics kormánya nem írta alá az unióval a társulási szerződést? A nyugati kormányok ettől váltak volna oly tanácstalanná? És vajon ez indokolná - az azóta kibontakozó kijevi események ellenére - a komolyabb külföldi reakciók hiányát is?

Az orosz diplomácia, ami egyébként már egy ideje gyakorlatilag mindenütt jelen van, önmagát a legcsekélyebb mértékben sem zavartatva űzi folyamatosan Vlagyimir Putyin ősi mesterségét, hol szivárogtat, hol nyomást gyakorol, s mindenről tudni szeretne.

Markó Béla: „Hiba lenne rossz feltételek mellett vállalni a kormányzást, és bűn lenne jó feltételek mellett nem vállalni azt.”

Benjamin Netanjahu tisztában van vele, hogy az üzletelést nem akadályozhatja meg, viszont megkérheti annak árát. Ez az ár pedig – érthető módon – az, hogy Irán ne állíthasson elő atombombát.

A szellem, amit a Forza Italia vezére kiengedett a palackból, nem Olaszország, hanem kizárólag a hatalom szelleme. Ez pedig – mint az előzmények már számtalanszor igazolták – előbb-utóbb megbuktat minden reformot, s visszavezeti az országot a megosztottságba, a kormányzati rögtönzések káoszába.

Lehet, hogy a mobilom szintjén mindössze kedvenc lapjaimba nézhetek bele s ellenőrizhetem postaládámat, de más szempontból szemlélve a dolgot: a technika irányzott igénybevétele egyre inkább személyes biztonságom, valamennyiünk biztonságának alapfeltételévé válhat.

Minthogy a referendum eredménye kötelező, a svájci kormány legsötétebb rémálma vált most valóra, hisz nem tehet mást, mint hogy majd kéri Brüsszeltől a 2000-ben megkötött együttműködési megállapodás újratárgyalását.

Szemünk előtt zajlik a 70-es évek után kialakult német politikai modell válsága, a megújulás lehetőségei közül viszont egyelőre egyetlenegy sem látszik. A német politikai elit tanácstalanul szemléli önnön sorsát, a nagy pártok igyekeznek érvényre juttatni a rutint, miközben a kis pártok szétforgácsolódnak.

A 2013-as évet búcsúztató partin összefutottam egy régi barátommal. Mostanában sajnos ritkán látjuk egymást, jegyezte meg, ugyanakkor örömmel olvassa cikkeimet. Viszont van egy téma, tette hozzá, amivel ő óvatosabban bánna. Snowden viselt dolgairól van szó.

„Ön, uram, el sem tudja képzelni, micsoda elégtétel Robert Fico számára, hogy látja Orbánt meghunyászkodva, hálásan gazsulálva elé járulni, amiért a szlovák miniszterelnök egyáltalán szóba áll vele.”

Pasolini itt forgatta a maga Medeáját, melyben Maria Callas játszotta a főszerepet; a Siráz–Perszepolisz Művészeti Fesztiválon rendszeresen megjelent Grotowski, Peter Brook, Arthur Rubinstein, Yehudi Menuhin…

Amikor az ország egy nála sokkal nagyobb entitás, az unió része lett, a magyarok tömegei hirtelen magukra maradtak. Elsősorban azok, akik egy kulturális-nemzeti értelemben zárt magánvilágon kívül mást nem ismertek. Így aztán gyűlöletük tárgya lett minden, amire ráaggathatták a számukra ismeretlen, de láthatóan a sajátjuknál jobban működő világ szimbólumait.