Egy közös kormányülés háttere

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. február 28.

Diplomáciai jegyzet

Benjamin Netanjahu tisztában van vele, hogy az üzletelést nem akadályozhatja meg, viszont megkérheti annak árát. Ez az ár pedig – érthető módon – az, hogy Irán ne állíthasson elő atombombát.

Tulajdonképpen már nincs semmi meglepő abban, hogy Angela Merkel kancellár, gyakorlatilag a teljes német kabinettel Izraelbe látogatott. A két ország között olyannyira jó viszony alakult ki az évek során – jövőre lesz ötven éve az izraeli–német diplomáciai kapcsolatok felvételének –, hogy az utóbbi időben már közös kormányüléseket tartanak. A keddi találkozó immáron az ötödik a hasonló rendezvények sorában.

Nyílt titok viszont, hogy bizonyos kérdéseket a két fél másként ítél meg. Merkel messzemenően támogatja a John Kerry amerikai külügyminiszter által szorgalmazott megállapodást a palesztinokkal, helyesnek tartja egy független palesztin állam mihamarabbi létrejöttét, s – talán ez a legsúlyosabb nézetkülönbség – ellenzi új zsidó települések létrehozását a Jordán nyugati partján, illetve a már meglevők bővítését is helyteleníti. Hogy ez utóbbi téma német relációban milyen éles formában is vetődik fel olykor, azt a Deutsche Bank minapi döntése is példázza. A DB a legnagyobb izraeli bankot, a Hapaolimot, a minap kizárta egy befektetési alapból, mert az támogatja a zsidó települések bővítését.

Bár ezek a differenciák léteznek, messze vannak attól, hogy a két kormány viszonyát komolyan veszélyeztessék. Igaz, az arab média – s nemkülönben a török – már napok óta igyekszik elhitetni, hogy akár még szakítás is lehet a dologból, az efféle víziók valójában csak a szokásos Izrael-ellenes alkalmi kampányok részeiként értelmezhetők.

A két kormány közös ülése rendben le is zajlott, sőt a keddi nap második részében az egyes tárcák vezetői még külön tárgyalásokat is folytattak. Aki megfelelő józansággal követi az eseményeket, az eleve kizárta a kudarcot. Van ugyanis egy dolog, ami nagyon is megéri Németországnak, hogy manapság inkább azt keresse, ami Izraellel összeköti. Ennek a „dolognak” a neve: Irán.

A legbefolyásosabb német cégek már jó ideje, hónapok óta, ha nem egy-két éve csak arra várnak, hogy fordulat álljon be a világ és Irán viszonyában, s megkezdjék az együttműködést, azaz a szokásos üzleti ügymenetet a perzsa állammal. Tudvalevő, hogy néhány cég – a legalitás legszélső határát is érintve – az elmúlt tíz évben fontos megállapodásokat hozott tető alá, egyesek egyenesen az iráni atomprogram számára is szállítottak olykor felszerelést. Ilyen körülmények között sejthető, hogy amióta Irán új elnöke, Haszan Rohani meghirdette a maga „normalizációs” politikáját, e cégek alighanem már át is lépték azt a határt, amit a még mindig érvényben lévő embargós intézkedések megszabtak nekik. A praktikus németek jól tudják: ha elszalasztják a megfelelő pillanatot – s ez a pillanat a legelső –, akkor lemaradnak a versenyben, ami a potenciális iráni piacért már most kiéleződött.

Tudvalevő, hogy a megfontolások nélküli nyitás legnagyobb térségi ellenfele Izrael. Benjamin Netanjahu úgy érvel: amíg nincsenek egyértelmű jelek, s amíg Irán térségi politikája nem vesz visszafordíthatatlan fordulatot, addig indokolt nemcsak fenntartásokkal, de kifejezett gyanakvással szemlélni az ország politikáját. De minthogy figyelmeztetése csak a nukleáris energetikai együttműködésre vonatkozott, s nyilatkozatában a „civil nukleáris energetikai” célokkal szemben semmilyen opciót nem fogalmazott meg, ez azt tükrözi: Netanjahu is tisztában van vele, hogy az üzletelést nem akadályozhatja meg, viszont megkérheti az árát. Ez az ár pedig – érthető módon – az, hogy Irán ne állíthasson elő atombombát.

Mindezek arra engednek következtetni, hogy Angela Merkel mostani látogatása egy új német Közel-Kelet-politika előkészítésének a része, amit nem izoláltan, hanem szövetségeseivel egyeztetve tervez végrehajtani, s ehhez minden érintett igazodni kényszerül. E politika (1) nyitni készül, és – ha az átalakulás nem akad meg Teheránban – amint az embargó lazul, nyitni is fog Irán felé. Cserébe mindezért (2) Izraellel az eddigiekhez képest is szorosabbá fűzi viszonyát, és (3) akceptálni fogja a zsidó állam azon elvárását, hogy Teherán lemondjon atomprogramjának katonai továbbfejlesztéséről.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.