Újabb esély – az RMDSZ ismét kormányra kerülhet

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. március 4.

Diplomáciai jegyzet

Markó Béla: „Hiba lenne rossz feltételek mellett vállalni a kormányzást, és bűn lenne jó feltételek mellett nem vállalni azt.”

A romániai politikai színteret nem töltik ki teljes egészében a kormány, illetve az ellenzék pártjai. Az államfőnek különleges jogosítványai maradtak az országos politika befolyásolására, annak ellenére, hogy a 2012-es választásokat követően az úgynevezett Szociálliberális Uniónak (USL) – azaz a szociáldemokrata párt (PSD) és a liberálisok (PNL) koalíciójának – kétharmados többsége alakult ki a parlamentben. Igaz, közvetlenül a választásokat követően még úgy tűnt, épp mert a baloldal túlnyerte magát, Traian Băsescu befolyása a minimálisra csökken, ám mára az államfő ismét teljes értékű „játékos”, s e helyzettel nem csak él, de szokása szerint ahol tud, vissza is él.

Múlt héten a kormánykoalíció felbomlott. Ebben nyilvánvalóan a hatalmi befolyását visszaszerző államfőnek van némi szerepe, de ez nem nevezhető döntőnek. A következő kabinet megalakítását viszont akadályozhatja. Máris kijelentette: soha többé nem hajlandó Victor Ponta jelenlegi miniszterelnöknek újabb megbízást adni, amire jogilag ugyan nincs lehetősége, de egy új kormány megalakítását ezzel mégis alaposan megnehezítheti, ami összekuszálhatja a politikai viszonyokat, elvégre idén európai parlamenti választások lesznek a szomszédos államban, sőt új államfőt is választanak.

A szociáldemokraták és a liberálisok kapcsolata sohasem volt ideálisnak nevezhető; nem ideológiai, hanem nagyon praktikus, s olykor személyes okai voltak a feszültségeknek. Paktumuk alkalmi szilárdságát az idei államelnöki választás adta, azaz az a közös érdek, hogy a már második ciklusát kitöltő Băsescu helyett saját jelöltjüket állítsák e fontos pozícióra. A 2012-es választásokat követően volt egyfajta konszenzus, hogy a liberálisok vezetője, Crin Antonescu tölti majd be ezt a pozíciót, ám a politikus fokozatosan bebizonyította, hogy nem csak súlytalan figura, de ostoba és felszínes is. Sorozatosan követett el olyan hibákat, amelyek nem csak inkompetenciáját bizonyították, de gátlástalanságát is.

Ráadásul a mögötte lévő párt, mely évszázados, tiszteletre méltó múltra tekint vissza, óhajának megfelelően átalakult, s egy korrupt, szélsőségektől sem mentes, ideológiailag máról holnapra élő gyülekezetté vált, amelyből a már többször bizonyított személyiségeket sorra eltávolították. A 2004 és 2008 között kiváló kormányzati teljesítményt nyújtó egykor miniszterelnök, Călin Popescu Tăriceanu épp a múlt héten távozott a pártból. A liberálisok minisztereiről pedig egymás után kiderült, hogy teljesítményük kétes, és egyáltalán nem mentesek a korrupciótól, a hatalmi visszaélésektől sem.

A szociáldemokraták megelégelték a bizonytalanságot, s közölték: nem támogatják Antonescu elnöki jelölését. Ez a liberális pártnak elég is volt ahhoz, hogy bejelentse: távozik a koalícióból.

A kialakult új helyzetben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek esélye van rá, hogy visszatérjen a kormánykoalícióba, amelyből 2012-ben, tizennégy év után kiszorult. A pártnak jó oka van arra, hogy elfogadja a szociáldemokraták ajánlatát, de egy ilyen döntés nyilvánvalóan nem mentes a kockázatoktól sem.

Miért lenne érdemes elfogadni a felkínált lehetőséget?

A magyar párt számára tanulságos volt az elmúlt, kormányon kívül töltött másfél év; ezalatt megtapasztalhatta ismét, hogy az a politikai tényező, amelyik Romániában kikerül az országot vezető koalícióból, nem egyszerűen a döntésektől kerül távol, de bizonyos értelemben páriává válik. Hangsúlyosan vonatkozik mindez az olyan pártokra, amelyek nem egyszerűen egy ideológiai elkötelezettséget jelenítenek meg, hanem egy kisebbségi közösség érdekeit is. Az RMDSZ-nek egyszerre kellett szembenéznie a belső, többségi nacionalizmussal, az Orbán-kormány ellene irányuló külső fenyegető fellépéseivel, s azokkal a – főként székelyföldi – szélsőségesekkel, akiket a magyarországi jobboldal tüzel ellene.

2012-őt követően a párt minden kormányzati adminisztrációs pozícióját elveszítette, néhány vezető személyisége ellen perek indultak – sőt letöltendő börtönbüntetések születtek ezekben a gyakran koncepciózus ügyekben –, ugyanakkor elesett azoktól a gazdasági lehetőségektől is, amelyek egy romániai kormánypártnak automatikusak kijárnak. Azzal, hogy most visszatérhet a hatalomba, mentesülhet ezektől a negatív következményektől, fékezheti a szociáldemokraták és társutasaik alkalmi nacionalizmusát, s egyben ismét függetlenítheti magát a Romániában is csak a bajt kereső Orbán-kormánytól.

Milyen kockázatokkal jár, ha az RMDSZ belép a koalícióba?

A romániai baloldal eddigi kormányzati teljesítménye rendkívül gyenge. Azáltal, hogy felbomlott szövetsége a liberálisokkal, elvesztette kétharmados többségét a törvényhozásban, így mozgástere alaposan megcsappan a jövőben, hisz az RMDSZ-szel kiegészülve csak törékeny – a korábbi 70 százalékossal szemben mindössze 55 százalékos – többségre számíthat. Markó Béla volt pártelnök még össze tudta tartani a pártot, s hasonló helyzetekben sikert biztosíthatott neki, de az őt követő vezetés már korántsem nevezhető ennyire sikeresnek. Az egyes területi csoportok a maguk feje után mennek, így az RMDSZ székelyföldi szervezete versenyt fut a Fidesz és a Jobbik által közösen támogatott nacionalista és idegengyűlölő szélsőségesekkel. Orbán Viktor pedig – ne legyenek kétségeink – fel is fogja ezeket használni a központi vezetés ellen, hisz számára nincs nagyobb kihívás annál, ha az RMDSZ – visszatérve a román kormányba – kilép a Fidesz által megszabott szerepkőrből, s maga dönti el, milyen politikai célokat követ.

Szintúgy komoly kockázatokkal bír csatlakozni a román baloldalhoz, amely nagyon sokat veszített népszerűségéből, s amely az elmúlt másfél év alatt vajmi keveset valósított meg választási ígéreteiből, s rendszeresen kudarcot vallott a szükséges reformok megvalósításakor. Ráadásul a miniszterelnököt gyakran éri az a nem is annyira alaptalan vád, hogy – bár sokkal óvatosabban, mint magyar kollégája – Orbánhoz hasonlatos ábrándokat kerget, s gyakorta penget populista húrokat. Bizony meglehet, hogy 2016-ig, az újabb parlamenti választásokig a baloldal feléli összes tartalékát, az RMDSZ pedig végül osztozni kényszerül vele az akkori bukásban.

Victor Ponta kormányfő a hírek szerint egy miniszterelnök-helyettesi pozíciót és a kulturális, valamint a környezetvédelmi tárcát ajánlotta fel az RMDSZ-nek, és nyilvánvalóan több más államtitkári hely is szóba jöhet; úgy tudni, szám szerint tizennégy. Sorsdöntő lenne a párt számára, ha élne ezzel a lehetőséggel, még akkor is, ha akadnak kétségek. Markó Béla a párt Szövetségi Képviselőinek Tanácsán vasárnap így fogalmazott: „Hiba lenne rossz feltételek mellett vállalni a kormányzást, és bűn lenne jó feltételek mellett nem vállalni azt.”. Ugyanakkor nem volt kétséges, hogy a jelenlévők közül igazából senki sem lát a koalíciós vállalással szemben reális, vállalható alternatívát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.