Újra nagykoalíció Itáliában

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. február 21.

Diplomáciai jegyzet

A szellem, amit a Forza Italia vezére kiengedett a palackból, nem Olaszország, hanem kizárólag a hatalom szelleme. Ez pedig – mint az előzmények már számtalanszor igazolták – előbb-utóbb megbuktat minden reformot, s visszavezeti az országot a megosztottságba, a kormányzati rögtönzések káoszába.

Évtizedek óta jól begyakorlott külsőségek között zajlik az aktuális olasz kormányváltás. Az Enrico Letta vezette kabinet távozóban, (a címoldali képünkön látható) Matteo Renzi pedig azt várja, hogy Giorgio Napolitano államfőtől megkapja végre a kinevezést. Ez lesz Olaszország második világháború utáni 62. kormánya, Renzi pedig az 56. miniszterelnök.

Mi változik, mi változhat azzal, hogy Itália kormányának élére új ember kerül, s a miniszteri posztokon is cserélődnek majd a kulcsemberek?

Mindenekelőtt érdemes számba venni, mit végzett el a Letta-kormány, és mit ígér Renzi a választóknak. Enrico Letta átfogó reformprogrammal indított, amit – híven ígéreteihez – szakértői alapossággal és óvatossággal igyekezett végrehajtani. A kormányprogram pozitív hatásai nyilvánvalóan egyáltalán nem látszanak még, de a számos, uniós szintű türelmetlen kritika dacára a lakosság hangulata egyáltalán nem fordult a kormányzat ellen. Mi indokolta akkor mégis, hogy kilenc hónap után Letta távozni kényszerül? És ugyanilyen súllyal tehető fel a kérdés: van-e, lehet-e alternatívája annak a politikának, amit a most megbukott kabinet folytatott?

A bukás oka egyértelmű: két személyes ambíció okozta Letta vesztét. A fiatal, dinamikus firenzei polgármester, Matteo Renzi már azt sem nézte jó szemmel, hogy tavaly nem rá, hanem a technokrata Lettára esett Napolitano – illetve tanácsadóinak és az uniós apparátusnak – a választása. Már akkor érezni lehetett, hogy Renzi a megfontolt, lépésről lépésre történő reformfolyamatot túl lassúnak tartja majd, s igyekszik – saját, baloldali táborán belül – megragadni minden lehetőséget, hogy Letta erőfeszítéseit keresztezze.

Renzihez hasonlóan Silvio Berlusconi is mindent megtett, hogy Letta távozni kényszerüljön. Egyrészt ellenszenvvel nézte annak a kabinetnek a működését, ami őt oly messzire űzte a hatalomtól. Másrészt úgy kalkulált: egy újabb kormányválság csak neki kedvezhet, elvégre Itália elmúlt fél évszázadának tükrében egyedül ő képviselt némi stabilitást, állandóságot.

Hogy Renzi számításai bejönnek-e, az kérdéses. A baloldali politikus nyilvánvalóan nem Lettához méri önmagát, hanem Berlusconihoz, ezért is volt kész habozás nélkül megfizetni ennek az árát. A Berlusconira tavaly kimondott bírósági ítélet nemcsak a szenátusból, de a politikai életből is kitiltotta a politikust, ám a Letta-kormány sorsát megpecsételő parlamenti egyeztetéseken az „ellenzéki” főerőt már ismét Berlusconi képviselte, vele ült le egyeztetni Renzi, vele kényszerült előzetes megállapodást kötni. Hogy ez mekkora ár, azt a baloldalnak csak ezt követően lesz alkalma felmérni, elvégre ma Renzi pont ott tart, ahol pár nappal korábban Letta: hatalmi léte attól függ, hogy Berlusconi hasznosnak tartja-e a maga számára a jelenlegi politikai viszonyok egyensúlyát, avagy sem.

Matteo Renzi persze jól érzékeli Berlusconi máig megmaradt erejét, tulajdonképpen valami nagyon hasonlót szeretne ő is megvalósítani a baloldalon, mint amit a „Lovagnak” sikerült a jobbon. Annak populizmusát Renzi a maga popularitásával igyekszik túlszárnyalni, ami sikert hozott számára Firenzében és a baloldal országos vezetésében, kérdés persze, hogy működik-e majd ez a politikai kalkuláció a kormány napi rutinja közepette is.

Ha meg tud egyezni a jobboldallal, nemcsak Berlusconival, de Angelino Alfano konzervatív középjobb pártjával, s ekként kormányozni képes többséget tudhat majd maga mögött, Renzi azt ígéri: pár hónapon belül radikális fordulatot visz véghez a munkaerőpiacon, átalakítja az állami adminisztrációt, és új adórendszert vezet be. Ambiciózus terv, ami azonban nemcsak Renzi dinamizmusát sugallja, de sokat elárul illúzióiról is. Nem véletlen, hogy sokan nem jósolnak neki sem többet, mint amennyi elődjének, Lettának kijutott.

De nem a kormányzás technikai részletein múlik Renzi, sőt Itália sorsa, hanem azon, hogy a politikai élet meg tud-e szabadulni Berlusconitól, amit egyébként – annak eltökélt híveit leszámítva – osztatlanul kíván a jobb- és a baloldal egyaránt. A szellem, amit a Forza Italia vezére kiengedett a palackból, ugyanis nem Olaszország, hanem kizárólag a hatalom szelleme. Ez pedig – mint az előzmények már számtalanszor igazolták – előbb-utóbb megbuktat minden reformot, s visszavezeti az országot a megosztottságba és a kormányzati rögtönzések káoszába.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.