Ara-Kovács Attila

Szánalmas, hogy sokan a „külföldtől” nemcsak Orbán féken tartását, de a hitelét felélt ifjú szocialista politikustól való megszabadítást is várják. Ennyire tehetetlen lenne a magyar társadalom? Igen, ennyire.

Lehet, hogy az elmúlt huszonkét év számos markáns vonással és gazdasági-adminisztratív ténnyel tette egyértelművé az oroszok és ukránok külön nemzeti identitását, de kultúrájukban ennek a megosztottságnak ma sincs semmi nyoma.

Számtalan párhuzamot lehet vonni a magyarországi és oroszországi helyzet között, de a legtöbb efféle hasonlóság eseti vagy látszólagos. Az, hogy Orbán Viktor igyekszik kedvében járni Vlagyimir Putyinnak, s nemcsak visszaigazolja a politikai kalkulációit, de gyakorta átveszi kétséges megoldásait, kevés annak igazolására, hogy bármilyen életképes következtetés levonható lenne az oroszok számára a magyar valóságból, és fordítva...

Amíg Teherán a maga – terrorizmussal elegyített – játszmáit nem adja fel, addig garantáltan megmarad az Iránnal szembeni érdekek nagyfokú egyezése az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia, valamint Izrael között.

Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak.

A megmozdulások dinamikája még nem érte el azt a fokot, ami átlendíthetné az ukrán társadalmat a jelenlegi holtponton, de már meghaladta azt a mértéket, amit sem Moszkva, sem Washington, sem pedig Brüsszel nem hagyhat figyelmen kívül. Bár a lényeges dolgoknak nyilvánvalóan Ukrajnában kell eldőlniük, de a világ már nem tekinthet úgy rájuk, mint egy kívülálló.

Európával állandósult Oroszország vitája, míg Vietnam, nem is beszélve Indiáról vagy Indonéziáról, Moszkvában látja a kínai expanzióval szembeni nagyhatalmi ellensúlyt.

Karel De Gucht biztos Martonyi Jánosnak írt levelében nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar lépés aláássa az unió integritását, s ezzel a magyar kormány ismételten tanúbizonyságot tesz a közösséggel szembeni illojalitásáról.

A legnagyobb példányszámú román napilap, a centrista Adevarul megrendelésére az INSCOP közvélemény-kutató cég felmérést készített arról, hogyan vélekednek a románok a különböző nemzetekről.

És nézzük Alföldi Róbert rendezésében azt, ami a színház falain kívül, a magyar valóságban zajlik.

Sem Marine Le Pen, sem Geert Wilders világképe nem vág egybe pártjaik számos támogatójának valóban szélsőjobboldali elképzeléseivel, de úgy csatornázzák be ezeket az embereket országaik politikai életébe, hogy a pártok inkább távolodnak a radikalizmustól. Pont az ellentéte ez annak a politikának, amit Orbán Viktor követ.