Jorge Luis Borges, minden idők legnagyobb hatású argentin írója a tangót tartotta az „argentin lélek” legmarkánsabb megnyilvánulásának. De tényleg a késforgató strici lenne az argentin nemzeti hős mintaképe?
Borgest, minden idők legnagyobb hatású argentin íróját nemcsak a posztmodern mágikus realizmus megalapozójaként, A bábeli könyvtár szerzőjeként, hanem Ástor Piazzolla alkotótársaként, tangószövegek költőjeként is ismeri a világ.
„Helló, Bergman. A gyakorlati kérdéseket hagyd másra. Te csak foglalkozz azzal, amit te hozol létre, semmi mással. Mégpedig most. És ne szomorkodj, és ne félj” – így szólítja meg önmagát Ingmar Bergman hat évtizeden át vezetett Munkanaplójában, amelynek az 1955 és 1974 közötti időszakot felölelő első része immár magyarul is olvasható.
„Ha a náci párté lesz a parlamenti többség, ez a választás lesz az utolsó a következő tíz évben, és talán a következő száz évben is” – kalapozott Hermann Göring 1933 februárjában kampánytámogatásért a 24 legnagyobb német iparmágnásnál. A gyárosok rezzenetlen arccal járultak Hitler kasszájához. „A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében” – így kezdődik a Napirend.
_1250_focuspoint_768x432.jpg?key=YTljY2Y5NzdlNjA5N2E3NzE4NzdlNTM0ZjkyYzQ5M2IzZDA0M2JmNDJhMDdkZjRkZGY1NzFhYzU5NWVmYzk2Yg==)
