Ács Pál

Gogol megőrül

Sorköz

Nyikolaj Vasziljevics Gogol, a 19. századi orosz próza egyik legnagyobb géniusza élete utolsó évtizedében lassan megháborodott. A revizor, A köpönyeg, Az orr és a Holt lelkek írója megtagadta korábbi művészi énjét és szembefordult saját szatirikus szellemével. Végül vallási tébolyba merülve 1852-ben halálos böjttel vetett véget az életének. Hogy jutott idáig?

Pontosan nem lehet tudni, mi okozhatott ekkora törést Gogolban, csak találgathatunk. Szóba kerülhet Oroszországgal szembeni, „kisorosz”, ukrán kisebbségi komplexusából fakadó hálája. Oroszhon félig-meddig idegen létére magához ölelte, és úgymond „a sárból felemelkedhetett az emberek közé”. (Kritikusai egyébiránt rendszeresen felhánytorgatták, hogy nem ismeri és nem is használja szabatosan az orosz nyelvet.) Vannak, akik az író feltételezett homoszexuális vonzalmaiban, illetve az emiatt érzett bűntudatban látják az indítékot. Gogol szellemi metamorfózisában később szerepet játszhatott a cár iránti személyes lekötelezettsége is, az uralkodó ugyanis 1845-től kezdve három éven át jelentős segélyt biztosított a nélkülöző írónak. Mindeközben Belinszkij, a forradalmi demokraták vezére olvasóinak elárulásával vádolta őt. Mások Gogol szélsőségesen konzervatív lelki atyjának, Matvej Konsztantyinovszkijnak a túlzott befolyását emlegetik. A fanatikus pap (sok egyéb mellett) azt követelte tőle, hogy szakítson Puskin (az ő nézőpontjából) „bűnös és eretnek” szellemével. Nem kis gyötrelmet okozhatott ez a kérés Gogolnak, Puskin ugyanis mestere, munkatársa, barátja és jótevője volt. Gogol nevezte Puskint először „nemzeti költőnek”. Kettejük alakját (jórészt önmaguk teremtette) legendák és anekdoták egész sora kapcsolta össze. Tudjuk, hogy Gogol mind A revizor, mind a Holt lelkek alapötletét Puskintól kölcsönözte, és amikor Puskin meghalt, így kiáltott föl: „Kinek fogok én ezután írni?” E sokféle elmélet mellett azonban legtöbben az írói tehetség visszafordíthatatlan elapadásában látják Gogol megzavarodásának fő okát.

Ha a valós okot nem is, az eredményt ismerjük. Olvashatjuk Gogol 1847-ben kiadott utolsó, Válogatás barátaimmal folytatott levelezésemből című, elkeserítően rossz (Belinszkij szerint egyenesen kártékony), mégis roppant érdekes és tanulságos könyvét, cikkünkben is zömmel erre a műre támaszkodunk, mert világosan megmutatja, hogy milyen elborult gondolatok jártak az író fejében, miután 1843-ban „megvilágosodott”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.