Ács Pál

Frusztrált, paranoid odúlakók ragadják magukhoz a szót és a hatalmat mindenfelé, és fennen hirdetik, hogy az igazságnak immár nincsenek kritériumai.

A középkori Oroszországban lassan telik az idő, talán nem is telik, nem is létezik. Ebbe az időn kívüli óorosz világba vezeti el az olvasót Jevgenyij Vodolazkin oroszul 2012-ben megjelent, máris világhírű nagyregénye.

98 éves korában, január 7-én elhunyt Szilágyi János György ókortudós, művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének nyugdíjas vezetője az egyik legnagyobb magyar tudós.

A távoli jövőből, Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című nagyregényének utópisztikus világából visszatekintve a 20. század első fele a történelem legsötétebb korszakának látszik.

Messzire el kell tartanom magamtól ezt a képeskönyvet. Szükséges bizonyos távlat Szüts Miklós akvarelljeinek szemléléséhez, egybevetéséhez. Ezt is mondhatnám, de jobb, ha őszinte leszek: félek a lapokról felém áradó fekete fénytől. Félek az Esterházy-szövegtől is, melyre rávetül ez a sötét sugárzás. Szükség van a távoltartás szenvtelenségére, már csak azért is, nehogy összemaszatoljam ezt a szép könyvet. Kár lenne érte.

Péterfy Gergely regénye valójában nem a végén, hanem az elején fejeződik be – ezt akkor vettem észre, amikor másodszor is elolvastam a könyvet. (Nem bántam meg az újraolvasást.) A cselekmény nem zárul le a könyv utolsó lapjain a főhős, Kazinczy Ferenc testi halálával, hanem visszahajlik az elbeszélés kezdetéhez, ahol Kazinczy eszméinek pusztulásáról, a hős szellemi haláláról olvashatunk. A keretes szerkezet alighanem súlyos mondandót nyomatékosít: azt sugallja, hogy a magyar felvilágosodás vezéralakjával egy eszme szállt sírba.

Ömlik a fény, izzanak a kövek a jeruzsálemi Templom-hegyen.

Vergilius, a római aranykor legszebb szavú költője utolsó napját éli a dél-itáliai Brundisium kikötőjében. Athénból érkezett vissza Itáliába. A császár hozta őt haza, hogy saját orvosaival gyógyíttas­sa, de a költő állapota a hosszú hajóút során válságosra fordult. Korábban azért utazott Görögországba, mert ott kívánta csiszolgatni már régóta készülő eposzát, az Aeneist.

Hogyan változhat át az Éj Királynője aggódó anyából gyilkos bosszút forraló, őrjöngő fúriává? Miként vetemedhet lányrablásra a bölcs papkirály, Sarastro, és hogyan bízhatja a Királynő lányát, Paminát Monostatos őrizetére, akinek a "lelke éppolyan fekete, mint az arca"?

Öt-hat éves lehettem, amikor apámmal a Belvárosban sétálva velem korú fiúk fura csoportját pillantottam meg. Fekete kabátkában ácsorogtak a tűző napon, fekete kalapjuk alól kétoldalt csigába göndörített hajtincs bukkant elő. Értetlenkedtem.