Egy banánköztársaság bukása

Mario Vargas Llosa: Vad idők

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Vargas Llosa új regénye az egyik ilyen igazi banánköztársaság, Guatemala kérészéletű demokratikus kísérletének kegyetlen eltiprásáról szól. A fikció és a valóság határán mozgó, súlyos politikai üzenetet hordozó könyv az 1950-es években játszódik – számos utalással a jelenkor nemzetközi viszonyaira.

A regény mottója Winston Churchilltől való: „Hetvenkilenc éves koromig soha nem hallottam erről a Guatemala nevű nyavalyás helyről.” A magyar olvasó alighanem hasonló előítélettel veszi kézbe a könyvet. Az első benyomás ez: sosem látott, sosem hallott helyszíneken megjegyezhetetlen nevű latin-amerikai politikusok, intrikusok, katonák, kémek és kegyencnők kavarognak áttekinthetetlenül bonyolult viszonyokban. Idővel aztán – ahogy ez a nagy epikus alkotásokban lenni szokott – magunk is egyre biztosabban mozgunk Közép-Amerika távoli térségeiben. A több szálon futó, sokszereplős, időfelbontásos regényfolyam magával ragad.

 

Politikának álcázott bűnözés

Dióhéjban a lényeg ez: Guatemalát kezdetben az észak-amerikai United Fruit Company irányította. A „Gyümölcsbolt” gúnynevű, hírhedt kereskedelmi társaság egyetlen fillér adót sem fizetett Közép-Amerikában, ahol nemcsak banánt termeltetett, hanem földeket, földbirtokosokat, minisztereket és államelnököket is megvett. A lakosság 70 százaléka nincstelen, írástudatlan, félpogány indián volt. A II. világháború után azonban – amikor az egész világ változóban volt – Guatemala demokratikus érzelmű elnökei úgy képzelték, hogy náluk is elérkezett a modernizáció ideje. Az 1945-ben hatalomra került, zavarosan idealista Juan José Arévalo és utódja, az 1950-ben beiktatott Jacobo Árbenz elnök tétova próbálkozásokat tettek arra, hogy felszámolják a feudalizmust, és hazájukat liberális, kapitalista demokráciává alakítsák át. Árbenz földhöz juttatta a nélkülöző tömegeket, és az is fölmerült benne, hogy a „Gyümölcsbolt” akár némi adót is fizethetne, miként azt az Egyesült Államokban az összes vállalat teszi.