Könyv

Egy banánköztársaság bukása

Mario Vargas Llosa: Vad idők

Kritika

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Vargas Llosa új regénye az egyik ilyen igazi banánköztársaság, Guatemala kérészéletű demokratikus kísérletének kegyetlen eltiprásáról szól. A fikció és a valóság határán mozgó, súlyos politikai üzenetet hordozó könyv az 1950-es években játszódik – számos utalással a jelenkor nemzetközi viszonyaira.

A regény mottója Winston Churchilltől való: „Hetvenkilenc éves koromig soha nem hallottam erről a Guatemala nevű nyavalyás helyről.” A magyar olvasó alighanem hasonló előítélettel veszi kézbe a könyvet. Az első benyomás ez: sosem látott, sosem hallott helyszíneken megjegyezhetetlen nevű latin-amerikai politikusok, intrikusok, katonák, kémek és kegyencnők kavarognak áttekinthetetlenül bonyolult viszonyokban. Idővel aztán – ahogy ez a nagy epikus alkotásokban lenni szokott – magunk is egyre biztosabban mozgunk Közép-Amerika távoli térségeiben. A több szálon futó, sokszereplős, időfelbontásos regényfolyam magával ragad.

 

Politikának álcázott bűnözés

Dióhéjban a lényeg ez: Guatemalát kezdetben az észak-amerikai United Fruit Company irányította. A „Gyümölcsbolt” gúnynevű, hírhedt kereskedelmi társaság egyetlen fillér adót sem fizetett Közép-Amerikában, ahol nemcsak banánt termeltetett, hanem földeket, földbirtokosokat, minisztereket és államelnököket is megvett. A lakosság 70 százaléka nincstelen, írástudatlan, félpogány indián volt. A II. világháború után azonban – amikor az egész világ változóban volt – Guatemala demokratikus érzelmű elnökei úgy képzelték, hogy náluk is elérkezett a modernizáció ideje. Az 1945-ben hatalomra került, zavarosan idealista Juan José Arévalo és utódja, az 1950-ben beiktatott Jacobo Árbenz elnök tétova próbálkozásokat tettek arra, hogy felszámolják a feudalizmust, és hazájukat liberális, kapitalista demokráciává alakítsák át. Árbenz földhöz juttatta a nélkülöző tömegeket, és az is fölmerült benne, hogy a „Gyümölcsbolt” akár némi adót is fizethetne, miként azt az Egyesült Államokban az összes vállalat teszi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.