Hunn, új legenda?
A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.
A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.
„Állítólag a Birodalmat, Németországot becsméreltem azzal, hogy ellenük fordultam” – mondta az antifasiszta Thomas Mann a nácikról, miután 1933-ban száműzetésbe kényszerült. „Oly hihetetlenül vakmerők – folytatta –, hogy összetévesztik magukat Németországgal.”
„Nem tudom elképzelni…, hogy bennünket ki lehessen iktatni a magyar életből” – írta 1939-ben Kner Imre, a valaha élt egyik legnagyszerűbb magyar tipográfus.
Miért érdemes (újra) elolvasni Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényét? Erre a kérdésre is választ ad Ács Pál 2015-ös, kiváló cikke, amit most Ásatás című sorozatunkban idézünk fel.
Bergman az 1970-es években már túl volt sikerei csúcsán. Korábbi remekművei, különösen a Trilógia és a Persona sokakat meggyőztek arról, hogy a svéd filmrendező szinte minden kortársánál intenzívebben vizsgálta az emberi lélek mély rétegeit.
„Jó ember maga, Anton Pavlovics” – fordult Tolsztoj Csehovhoz, és hozzátette: „De a darabjai mégiscsak rosszak! Ha egy részeg felcser fekszik a díványon, és odakint esik az eső, ez magánál már dráma, Sztanyiszlavszkij szerint meg hangulat.”
Az idős Günter Grass – aki szinte teljes életművét a vészterhes 20. századi német múlttal való szembenézésnek szentelte – belepillantott a tükörbe. Egy 17 éves, pattanásos kamasz tekintett vissza rá. A fiú a Wehrmacht elit alakulatának, a Waffen SS-nek az uniformisát viselte, gallérján a baljós kettős rúnával. Erről a fiúról Grass hatvan éven át nem beszélt.
Camus 1956 tavaszán jelentette meg A bukás című kisprózáját. A könyv gyors sikert aratott, egyúttal megdöbbenést keltett a francia értelmiség köreiben. Maga az író is meglepődve tekintett új művére, mivel az nemigen hasonlított semmire sem, amit korábban írt.