KÖNYVMELLÉKLET

A próféta szakálla

Hargittai István: Jeremiás nyomában – Beszélgetések Komoróczy Gézával  

Könyv

Két fényképet nézegetek. Az egyik a fiatalos, sikeres Mezopotámia-kutató Komoróczy Gézát mutatja 1979-ben, Az ókori Kelet című tévésorozat forgatása közben. Szúrós tekintettel néz, állát sötét, „asszír stílusú” szakáll borítja. A másik Hargittai István kémikus és tudománytörténész 2020-as, kitűnő portréfotója az új beszélgetőkönyv borítóján. 

A szem, az arc alig változott, de a szakáll immár hófehér. A 84 éves tudós itt leg­inkább Michelangelo Sixtus-kápolnabeli Jeremiására hasonlít, a zsidó prófétára, aki eltökélten küzdött az igazságért, senki nem hitt neki, de végül minden jóslata valóra vált.

Ráklépésben

„Életrajzát az ember maga teremti meg, visszamenőleg” – mondja Komoróczy, jelezve, hogy életének eseményeiről csak a mostani szemével, a jelenből visszatekintve, hátrafelé haladva képes beszélni. A könyv nem emlékirat, hanem kötetlen párbeszéd. Minden történet és momentum, legyen szó Komoróczy kisgyermekkoráról vagy a Gorkij Iskolában és a Nékoszban szerzett tapasztalatairól, ’56-ról, illetve a kelet-európai értelmiségi lét bonyodalmairól – a mára vonatkozik. Ez a „mai szempont” nemcsak időhöz kötöttséget, hanem belső emberi tartásból eredő szilárd értékrendet is jelent. Mivel a legrövidebb mindig az egyenes beszéd, nevezzük ezt zsidó szemszögű világszemléletnek – Komoróczy egyik könyvcímével szólva: a „nekem itt zsidónak kell lenni” látásmódjának. A reformátusnak keresztelt dzsentriivadékot ugyanis sem vérségi, sem vallási kötelék nem fűzi a zsidósághoz, szellemiségében jó ideje mégis zsidónak vallja magát. Miért? Voltaképp erre a sokféle formában feltett, mégis egyetlen kérdésre válaszolt Komoróczy másfél éven át – a pandémia alatt, a kényszerű bezártság okozta szellemi ínséget alkotói bőséggé változtatva – Hargittai Istvánnak címzett hosszú e-mailjeiben. A résztémákat Hargittai határozta meg, majd az összegyűjtött Komoróczy-leveleket jól áttekinthető kompozícióba rendezte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.