KÖNYVMELLÉKLET

Az Anschluss blöffje

Éric Vuillard: Napirend

Sorköz

„Ha a náci párté lesz a parlamenti többség, ez a választás lesz az utolsó a következő tíz évben, és talán a következő száz évben is” – kalapozott Hermann Göring 1933 februárjában kampánytámogatásért a 24 legnagyobb német iparmágnásnál. A gyárosok rezzenetlen arccal járultak Hitler kasszájához. „A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében” – így kezdődik a Napirend.

A náci térhódításról szóló könyv a múltról beszél, de a jelennek szól. Nem regény, hanem a tragikomédia és a szatíra elemeit stilizáló esszé. Átütő sikerének titka abban áll, hogy leplezetlenül mutatja meg a zsarnokság vérszomjas, egyúttal pitiáner természetét. Vuillard egyazon portrén jeleníti meg a diktátorok rémisztő és röhejes arcvonásait. Hitler ijesztő, mégis nőies mozdulatokkal hadonászik, sipítozva fenyegetődzik, mint ahogy ezt Chaplin filmjében, A diktátorban láthatjuk, hallhatjuk.

A könyv jórészt az Európa sorsát eldöntő Anschluss-szal, vagyis Ausztria 1938-as náci megszállásával foglalkozik. Miként tudta elhitetni Hitler a világgal, hogy a szomszédos kis állam bekebelezése az európai béke záloga? Vajon meg lehetett volna előzni a világháborús katasztrófát egy cseppnyi kurázsival? Talán. Hiszen a német hadsereg 1938-ban még nem volt ütőképes. Ám az európai hatalmak békét akartak. Bármi áron. Azzal áltatták magukat, hogy a gengszterek klubjából párttá alakult nácik idővel szalonképessé válnak. Azért is egyezkedtek Hitlerékkel, mert a diktatúrától fintorgó demokráciákban is tömegek áhítoztak egy jó kis fasizmusra. Imponált nekik a Führer erőpolitikája, amely felszámolta a gyenge rezsimet, és elhárította a „kommunista fenyegetést”. (Talán csak Churchill figyelt fel idejében a veszélyre: már ekkor meglátta Hitlerben a „stricit”.) Lord Halifax angol külügy­mi­nisztert idézi a szerző: „A nacionalizmus és a rasszizmus hatalmas erő, de én nem tekintem őket sem természetellenesnek, sem erkölcstelennek.” És nyomban hozzáteszi: „ezek voltak az alapvetései annak, amit még manapság is a megbékélés politikájának nevezünk”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk