Takács Ferenc

VINCE (belép a kórházi ügyeletes orvos szobájába) Bocsánatot kérek. Én Tóth Ferencnét keresem. ORVOS (ránéz az egyik kartonra) Hajnali fél háromkor beállt az exitus. VINCE (rábólint, mintha értené) Igen. Én beszélni szeretnék vele. ORVOS (értetlenkedve nézi, majd megmagyarázza) Hajnali fél háromkor meghalt.

A címben feltett kérdés voltaképpen költői kérdés, mégpedig kétszeres értelemben.

A 2008-as Budapesti Könyvfesztiválon megrendezett Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján Írországot az 1972-ben született Mark Collins képviselte Stateless (Hontalan) című, 2006-ban megjelent regényével. Szerző is, műve is jókor volt jó helyen, ugyanis a Stateless magyar témájú ír regény – vagy inkább ír–magyar, netalán magyar–ír regény? Olyan könyv, amely, ahogy mondani szokás, „megtörtént eseményeken” alapul.

– Segíthetek? – pillant rám az eladó, amikor a boltba belépve körülnézek, vajon merre találom, amiért bejöttem, hogy megvásároljam.

A wurlitzerrel először az idők homályában – értsd: valamikor kamaszkoromban – találkoztam először.

Kilencvenkét éves korában elhunyt Fejes Endre. Hat évvel ezelőtti, A szocreál egzisztencialista című cikkünkkel emlékezünk a Kossuth- és József Attila-díjas íróra.

A Kódjátszma című filmről kijövet nyilván sokan elgondolkodnak a dolgok egyszerre bizarr, egyszerre kétségbeejtő viszonylagosságán.

A nyelvtudomány neves professzora helyi nagyság, szegedi illetőségű keresztény-konzervatív értelmiségi volt, aki a sztálinizmus elleni harcból is kivette részét.

Résen kell lenni, mégpedig nagyon-nagyon résen kell lenni manapság, ha regénykritikát ír az ember.

A karácsonyelő logisztikai műveletei (ajándékok vásárlása stb.) során nyilván sokan megfordulnak a német–osztrák drogéria-üzletlánc, a dm (a logó kisbetűs írásmódú!) magyarországi leányvállalatának valamelyik boltjában. Illatszerek és egyéb piperecikkek között válogatva alighanem átsiklik a tekintetük az üzletbelső falán olvasható feliraton, mely a dm jelmondatának (mottójának vagy szlogenjének) magyar nyelvű változata: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK.

Hogy a hétköznapi ügymenet során mi mindenről hajlamos megfeledkezni az ember, arról nagyon sokat elárul Takács Ferenc köszöntője, amit „…nincs elég ok…” címmel mondott el a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia decemberi ünnepi ülésén, s amit most két részben közlünk.