Takács Ferenc: Kapirgáló

Aszklépiosz zsandárai

  • Takács Ferenc
  • 2015. április 12.

Egotrip

A Kódjátszma című filmről kijövet nyilván sokan elgondolkodnak a dolgok egyszerre bizarr, egyszerre kétségbeejtő viszonylagosságán.

A biopic Alan Turing (1912–1954) angol matematikus, a számítástechnika és a mesterséges intelligencia zseniális kutatója életét és sorsát követi a tragikus végkifejletig. A németek Enigma nevű sifrírozógépének a kódját feltörő tudóscsoport vezetőjét 1952-ben bíróság elé állították és elítélték. Bűne – mai szóhasználattal – szexuális orientációja volt: kiderült róla, hogy ún. „gyakorló” homoszexuális, ami a hatályos angol törvények szerint bűncselekménynek minősült.

Papírforma szerint cirka két év börtönbüntetés várt rá. Tekintettel társadalmi pozíciójára és tudományos reputációjára, a bíróság választást ajánlott a manchesteri egyetemi tanárnak: ha aláveti magát a hatóságilag előírt orvosi kezelésnek, megússza a börtönt. Turing a kényszer-kúrát választotta. Egy évig nyomták bele a szintetikus ösztrogént. A libidója elfojtására – afféle „vegyszeres kasztrációként” – alkalmazott női hormon gynaecomastiát, „nőmellűséget”, kóros mellmegnagyobbodást váltott ki nála. Szakmai pályafutása is megszenvedte az ítéletet: mivel személye immár „biztonsági kockázatnak” minősült, többé a közelébe sem engedték nemzetbiztonságilag érzékeny kutatásoknak, s mint bűncselekményért elítélt személy, nem kaphatott beutazási engedélyt az Egyesült Államokba, ahol korábban rendszeres vendég volt a kutatóintézetekben és a tudományos konferenciákon. 1954. június 8-án manchesteri laká­sán holtan találták. A halottkémi vizsgálat öngyilkosságban jelölte meg a halál okát.

A Turing-ügyben a dolgok bizarr és kétségbeejtő viszonylagossága tizenhárom évvel később, 1967-ben vált fájdalmasan érzékelhetővé. A törvényt, amelynek alapján Turingot perbe fogták és elítélték, 1967-ben az Egyesült Királyság parlamentjének alsóháza hatályon kívül helyezte. A homoszexuális érintkezés megszűnt bűncselekmény lenni, a homoszexualitást az angol törvényhozás – ahogy szaksze­rűen mondani szokás – dekriminalizálta.

Amivel implicite az is elismertetett, hogy a kódfejtő zseninek, Anglia megmentőjének (ahogy egyesek, talán némi fellengzős emelkedettséggel nevezik) az életét és pályafutását a politikai hatalom és a törvény tönkrezúzta, hol­ott a negyvenkét éves korában halálba menekülő Turing semmi rosszat nem tett, ártatlanul szenvedett. A hatalomban egyébként volt annyi becsület, hogy ezt be is ismerje, igaz, majd’ fél évszázados késéssel. 2009-ben Gordon Brown miniszterelnök hivatalos formában és nyilvánosan bocsánatot kért az Egyesült Királyság kormánya nevében a „szörnyű eljárásért”, 2013-ban pedig II. Erzsébet királynő posztumusz uralkodói kegyelemben részesítette Turingot. (Lehet, hogy ha élne, ma már kaphatna beutazási engedélyt Amerikába?)

Tehát 1967-ben a homoszexualitás megszűnt hivatalból üldözendő bűncselekmény lenni, legalábbis Angliában. Evvel párhuzamosan megváltozott orvostudományi státusa is: megszűnt hivatalból gyógyítandó betegség lenni. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973-ban törölte a nyilvántartott lelki betegségek szakmai katalógusából, 1990 óta pedig az ENSZ Világ-egészségügyi Szervezete (WHO) által kiadott International Classification of Diseasesben (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) sem szerepel többé.

Azaz a homoszexualitás nevezetű bűncselekményt dekriminalizálták, a homoszexualitás nevezetű betegséget pedig deklinicizálták.

Hogy miként lehet valami egyszerre bűncselekmény és betegség, illetve miként lehet valami hol bűncselekmény, hol nem, s ugyanúgy, miként lehet valami hol betegség, hol nem, ez nyilván a dolgok végtelen viszonylagosságának a része, ne is töprengjünk rajta sokat. Ma Kaliforniában a melegek pap előtt fogadhatnak örök házastársi hűséget egymásnak, miközben legalább nyolc ország van a Földön, ahol szexuális orientációjukért automatikusan halálra ítélnék s kivégeznék őket – ki érti ezt?

Ha már a deklinicizációnál tartunk, említsük meg annak a nevét, aki eredetileg klinicizálta a homoszexualitást, igaz, akaratlanul, bár a legjobb humanista meggondolásokból. Magyar ember volt, Kertbeni Károlynak (1824–1882) hívták. Ő amellett érvelt, hogy a homoszexualitás nem valamiféle büntetendő erkölcsi eltévelyedés, hanem veleszületett testi adottsága az embernek. Ő alkotta meg egyébként a homosze­xuá­lis és heteroszexuális szavakat, s mivel a tárgy megnevezése legalább annyira a megnevezés tárgyának a megalkotása is (lásd Heidegger és Tsai), bízvást mondhatjuk, hogy a homoszexua­litás magyar találmány, hungarikum. Legyünk erre is büszkék, ne csak a hat-háromra…

De vissza Turinghoz. A politikai hatalom letéteményesei bocsánatot kértek tőle, az orvostudomány, az ügyben illetékes pszichiátria képviselői viszont ezt elmulasztották – horkant fel egyik utolsó írásában Thomas S. Szasz, az antipszichiátria 2012-ben elhunyt, magyar származású bajnoka.

Pedig volna miért bocsánatot kérni, s nem csak Turingtól. A modern elmegyógyászat története az egymást váltó légből kapott „betegségek” és szörnyűbbnél szörnyűbb „gyógymódok” fekete krónikája. Ezek rendre hitelüket vesztették. Diszkreditálódott Certelli doktor elektrosokkja és Medina doktor (magyar származású ő is!) inzulinsokkja, a könnycsatorna mentén a homloklebenyt jégcsákánnyal (magyar neve sugallata ellenére ez egy tűszerű szerszám) roncsoló António Egas Muniz és követője, Walter Freeman lobotómiaműtétje. Kedvetlenül idézzük fel 19. századi előfutáraikat is, a hisztériát (van-e még ilyen betegség?) a clitoris kimetszésével „gyógyító” viktoriánus orvosokat, vagy a döblingeni klinika orvosait és ápolóit, akiknek röpke két hét alatt sikerült végezniük az intézménybe csalárd módon becsalogatott kollégájukkal, a boldogtalan Semmelweis doktorral.

De az amerikai dr. Samuel A. Cartwright (1793–1863) emléke előtt mégiscsak tisztelegni kell. Ő drapetomaniának nevezte el az általa felfedezett lelki betegséget. Kóroktanát 1851-ben tette közé egy előadásban, amelyet a Loui­sianai Orvosi Társaság szakközönsége előtt olvasott fel. A betegség nevének jelentése „szökési mánia”. Ez a kór az amerikai Dél ültetvényeinek fekete rabszolgái közül szedte áldozatait. Alaptünete, hogy a beteg makacsul meg akar szökni az ültetvényről, s a szökést ismételten megkísérli. Dr. Cartwright hatékony gyógymódot is kidolgozott. A szökési hajlandóság első jelére a páciensből „korbáccsal kell kiverni az ördögöt”, a szökésből visszahozott ápoltnak pedig le kell vágni a két nagylábujját, hogy legközelebb ne tudjon eléggé gyorsan elfutni üldözői elől.

Szó se róla, irigykedve gondolunk vissza dr. Cartwrightra és Aszklépiosz többi zsandárjára: ha el akarták kapni valakinek a tökét, kitaláltak az illetőre egy betegséget, és hatósági segédlettel ráhúzták a vizes lepedőt. Ma már ez nem megy ilyen könnyen. Pedig hej, de szívesen találnánk ki mi is egy-két célirányos lelki betegséget, amiből aztán hatósági segédlettel kigyógyítanánk a benne szenvedőket: a sta­dio­nitisből és a bankophobiából, az eurózisból és a russophiliából, valamint minden betegségek legveszedelmesebbikéből, a banditokleptokratizmus-szindrómából…

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."