Takács Ferenc: Kapirgáló

Üzletlánci embervoltunk: ITT VAGYOK ÖNMAGAM…

  • Takács Ferenc
  • 2015. január 19.

Egotrip

A karácsonyelő logisztikai műveletei (ajándékok vásárlása stb.) során nyilván sokan megfordulnak a német–osztrák drogéria-üzletlánc, a dm (a logó kisbetűs írásmódú!) magyarországi leányvállalatának valamelyik boltjában. Illatszerek és egyéb piperecikkek között válogatva alighanem átsiklik a tekintetük az üzletbelső falán olvasható feliraton, mely a dm jelmondatának (mottójának vagy szlogenjének) magyar nyelvű változata: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK.

Az ilyen vevők – a figyelmetlenek – járnak jobban. Mert ha akad olyan vásárló, aki eltűnődik ennek a mondatnak az értelmén, nem­igen talál benne ilyet. Miért is vagyok önmagam éppen itt, a dezodor, a vécépapír és az intimbetét társaságában? Máshol, mondjuk a hasonló kínálatú Rossmannban talán magamon kívül vagyok? S ha egyszer itt önmagam vagyok, ebből miként következik, hogy itt vásárolok? Vagy talán fordított az ok-okozati viszony, és éppen azért vagyok itt önmagam, mert itt vásárolok? És egyáltalán: mi köze van a kettőnek egymáshoz? És különben is: hogyan kerül az „önmagunk”-lét, önazonosságunk-identitásunk, sőt legáltalánosabb értelemben vett embervoltunk csizmája egy drogéria asztalára?

Nos, bármennyire hihetetlen, erre az utolsó kérdésre van válasz, mégpedig hibátlanul lo­gikus válasz, legalábbis a „hogyanra”. (A „miért” – hogy miféle reklám- vagy píár-értéke van ennek a vásárlók számára teljességgel értelmetlen és a szó szoros értelmében a semmit mondó szlogennek – persze más kérdés, nem is foglalkozunk vele.)

A válaszhoz dm-emlékeimben kapirgálva jutottam el. Amikor az üzletlánc a kilencvenes években megjelent a magyar piacon, az egymás után gyors ütemben nyíló boltokban egy ideig a cég eredeti, német nyelvű jelmondatával találkozott a vásárló: Hier bin ich Mensch, hier kauf’ ich ein. (A dm németországi és ausztriai üzleteiben ma is ez a felirat látható, a logó megkívánta nagybetűs alakban, a kauf’ végén a hangkiesést mutató hiányjel és az el­vá­lasztást jelölő vessző nélkül: HIER BIN ICH MENSCH HIER KAUF ICH EIN.)

A magyar leányvállalatnál később – utánanéztem: 2000-ben – a német nyelvű jelmondatot magyarra cserélték, pontosabban kí­sérletet tettek a német szlogen lefordítására. MERT ITT ÉRZEM, HOGY FONTOS VAGYOK – ez lett a magyar jelmondat. Szabad, sőt laza fordítás, de legalább mond – és ígér – valamit: a vevő megtudhatja belőle, hogy itt emberhez méltóan bánnak majd vele és foglalkoznak igényeivel. (A jelmondat „lefordításával” persze nagyjából három perc munkája lehetett a magyar reklámszövegírónak – kíváncsi vagyok, mekkora összeggel honorálták fáradozását osztrák és magyar munkaadói.)

2010-ben viszont – úgy, hírlik, az osztrák anyavállalat kívánságára – újrafordíttatták a jelmondatot, s ekkor került fel a magyarországi dm-üzletek falára a ma is ott látható felirat: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK. Ez hívebb a német eredeti jelentéséhez – „Itt vagyok ember, itt vásárolok” –, bár az „ember” helyett az „önmagam” szó áll benne.

Sok értelme ennek a változatnak sincs, még annyi sem, mint a korábbinak. Ad fontes tehát: vissza a végső forráshoz, az eredeti német szöveghez. Pontosabban az eredeti eredetijéhez – bár ehhez egy kis kitérőt kell tennem.

Ötödikes vagy hatodikos lehettem, amikor – úgy 1959–1960 táján – szüleim némettanárt fogadtak mellém: egy ide házasodott osztrák hölgyhöz jártam magánórákra. Hilda néni év végén ünnepélyes záróvizsgát rendezett a lakásán, ahol tanítványai német verseket és dalokat adtak elő a szülőkből és rokonokból álló közönségnek, természetesen németül. Nekem Goethe Faustjából kellett megtanulnom és előadnom a híres húsvétiséta-monológot („A város kapuja előtt” című jelenetben található).

Harmincöt évvel később a Károly-körúti dm-ben a HIER BIN ICH MENSCH HIER KAUF ICH EIN olvastán ennek a monológnak az utolsó két sora ugrott elő emlékeim közül: Zufrieden jauchzet Gross und Klein; / Hier bin ich Mensch, hier darf ich’s sein. Aha, mondtam magamban, a jelmondat a Goethe-sort sajátítja ki: részben megismétli, részben kiforgatja eredeti jelentéséből, miközben – a biztos azonosíthatóság érdekében – gondosan követi az eredeti szótagszámát-versmértékét, s még rímel is vele. Ügyes.

Kicsit bizarr dolog ez persze, hiszen a jelmondat elitkulturális terméket, a nemzeti és irodalmi szentség magasában lebegő költő­óriásnak, a német szellem avatárjának az ihletett szavait profanizálja, és evvel Johann Wolfgang Goethét mintegy lehúzza a piszkos anyagiak, az üzleti haszon és hasonlók otrombán materiális szintjére. Másrészt viszont a jelmondat össze is kapcsolja a német vásárlót nemzete magasztos szellemiségével. Ha másért nem, hát azért, mert az iskolázott németek legtöbbje elérti a profán reklámszlogen magaskulturális utalását. A Hier bin ich Mensch, hier darf ich’s sein náluk ugyanis közforgalomban levő idézet, szállóige – olyasmi, mint minálunk a Talpra magyar! hí a haza, a Hazádnak rendületlenül, az Édes hazám, fogadj szívedbe és a többiek. Hilda néni is azért tanultatta meg velem, mert annak idején vele is megtanultatták az internátusban.

Magyarul persze ebből semmit sem lehet reprodukálni. Hiába próbálnánk felhasználni Sárközy György fordításában a Faust-részletet – Kicsiny-nagy ujjong és nevet: / itt ember vagyok, ember lehetek! –, sületlenség lenne a dologból, olyasmi például, hogy ITT EMBER VAGYOK VEVŐ LEHETEK. Nincs olyan magyar vevő, akinek erről Goethe és a (német) nemzeti kultúra jutna eszébe. A dm viszont stabilan kiröhögtetné magát vele.

De Goethétől, Fausttól, fordítástól, miegyébtől függetlenül is baj van evvel a jelmondattal, jelesül a jelmondat tartalmával vagy üzenetével. Magyar ember ugyanis sohasem lehet „önmaga” egy német–osztrák multinacionális üzletlánc boltjában, mint ahogy „fontos” sem, „ember” pedig aztán végképp nem. Ő lenézett bennszülött itt, becsapni és kifosztani való balek, akire, amint tehetik, rávetik magukat a globalizáció extraprofitot szimatoló hiénái.

Magyar vevő önmaga csakis magyar árudában lehet. Ott ugyanis nem fosztogatnak, hanem osztogatnak: a vevő jutányos, magyarbarát áron veheti át garantáltan magyar emberek kezéből a garantáltan magyar árut, s hozzá ingyen a nemzeti önbecsülést. Ott ember és magyar lehet. Ott vásárolhat.

Egyvalamit azért lessünk el a dm-től, persze csupán analogikusan: legyen a magyar üzletláncnak magyar költőnagyságtól vett – és az adott kontextushoz: a nemzeti kereskedelem ügyéhez tapintatosan hozzáigazított – jelmondata. Nem kell attól félnünk, hogy evvel sárba rántjuk magasztos nemzeti örökségünket. A CBA (a Reál vagy a Coop) vásárlói nem fognak megütközni, hanem éppen ellenkezőleg, az egyetértés fejbólintásával szívlelik majd meg az üzlet falán olvasható jelmondat üzenetét:

ÁLDJON VAGY VERJEN SORS KEZE ITT VEN­NED VENNED KELL

Kivéve, persze, vasárnap.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.