Kling József

Amikor Eric Ander bariton félig a takarásban, de azért elég jól láthatóan beleesik a díszletbe, egy pillanatra elhiszem, ez is a rendezés része.

Kezdetben fiatalok lelkes csapatának tűnt, a szakma nem is vette komolyan. A most 25 éves Budafoki Dohnányi Zenekar mára a magyar zene élvonalába került. Legalábbis Hollerung Gábor, az együttes karmestere és motorja szerint, akivel arról beszélgettünk, miért vagyunk felelőtlenek, ha elutasítjuk a tömegkultúrát, és hogy a filmzene felől is el lehet jutni Mozarthoz. Vagy mégsem?

Johann Adolph Hasse Artaserse című operájával nyitják újra az elmúlt években renovált 18. századi barokk színházat, a bayreuthi Markgräfliches Opernhaust. Az előadást a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mi is láthatjuk. A rendezővel arról beszélgettünk, miért kontraproduktív a menekültkérdés színházi ábrázolása, miért válik olykor kínossá a magyarsága, és hogy haldoklik-e az opera.

Pierre Boulez karmester-zeneszerző 1967-ben a Der Spiegelnek adott interjúban rendesen kiakasztotta a muzsikus kollégákat és a szentimentális vokálpatriótákat elhíresült kijelentésével, miszerint „robbantsuk fel az operaházakat”. Radikális bonmot-jával valószínűleg ő sem ténylegesen rombolni, hanem építeni akart, a műfaj azonnali, drasztikus megújítását sürgette.

Dvořák 1891-ben Amerikáig ment, hogy elhozza nekünk az indiánok zenéjét, és a IX. „Újvilág” szimfóniában lábunk elé terítse a vad-fenséges préri hangjegyszőttesét. Bő másfél évszázaddal korábban francia kollégájának, Jean-Philippe Rameau-nak ki sem kellett lépnie XV. Lajos udvarából ahhoz, hogy megihlessék a távoli földrész őslakosainak egzotikus ritmusai: az indiánok házhoz jöttek.

Falstaff a mai szexuális zaklatók ősképe vagy csak egy lecsúszott, elhízott alkesz? Mit tudunk meg nő és férfi kapcsolatáról, pontosabban önmagunkról Verdi utolsó remekművéből?

A praktikum is lehet ihletforrás. Bizonyítja ezt Eötvös Péter Senza sangue című operája, amely azért született, hogy valamiképpen kikerekítse Bartók A kékszakállú herceg vára című – sajnálatos módon mindössze hatvanperces – egyfelvonásosát.

A világon mindennek az a végső értelme, hogy egy könyvben végződjék. Mallarmé valamikor a 19. század második felében ebben a mondatban mindössze poétikai alapvetését rántotta össze.

Látszólag semmi köze a szinte napról napra felbukkanó bántalmazási ügyeknek Elena Ferrantéhoz, a legrejtőzködőbb olasz íróhoz, akinek a Nápolyi regények című tetralógiája az utóbbi idők legnagyobb világirodalmi sikere. Első két kötete, a Briliáns barátnőm és Az új név története már magyarul is olvasható.

Már-már természetfeletti jelenségként könyvelhetjük el, ahogy Rejtő Jenő regényei ellenállnak mindenféle feldolgozásnak.

A kormányfő korábban egy percre sem maradt védelem nélkül.