Opera

„Ezek tényleg szobára mentek?”

Eötvös Péter: Senza sangue / Bartók Béla: A Kékszakállú herceg vára

  • Kling József
  • 2018. február 27.

Színház

A praktikum is lehet ihletforrás. Bizonyítja ezt Eötvös Péter Senza sangue című operája, amely azért született, hogy valamiképpen kikerekítse Bartók A kékszakállú herceg vára című – sajnálatos módon mindössze hatvanperces – egyfelvonásosát.

Egyórás előadásra közönséget verbuválni lehetetlen, az operaházak és koncerttermek régóta küzdenek a kihívással, mivel párosítsák Bartók frenetikus drámáját. Eötvös, aki számtalanszor vezényelte már a művet, elegáns megoldást talált: saját párdarabot komponált. Alessandro Baricco azonos című regényéből a zeneszerző felesége, Mezei Mari írta a szövegkönyvet.

Praktikus az is, hogy Eötvös tizedik operájának a Müpában nem kell külön díszlet és rendezés. Elég belehelyezni a szintén kétszereplős drámát a Kékszakállú 2016-os Káel Csaba-féle rendezés díszletébe-terébe. Káelnek sem kell megerőltetnie magát, a padlótól plafonig feszített hét fehér molinóra elég a szöveget és történést illusztráló fantáziátlan képeket vetítenie (ahogy tette ezt a Kékszakállúval is), ezzel a rendezés le is van tudva. Ha a szövegben pisztolyról van szó, természetesen pisztolyt látunk a képeken. Ahogy a Kékszakállúban a vér szó vizuálisan is mindannyiszor megerősítést nyer.

Hogy pontosan miről szól Baricco sztorija, az így első hallásra-látásra nem feltétlenül áll össze. Kétségbeesetten keresem a fogódzókat a Kékszakállúhoz, de igazából csak annyi jön le, hogy itt is a férfi-nő kapcsolatról van szó. Egy háromtagú kommandó kiirtja egy tizenkét éves kislány családját, a gyerek egy csapóajtóval fedett lyukban éli át a borzalmat. A rejtekhelyet a kommandó legfiatalabb tagja felfedezi, kinyitja, majd a kislány szemébe nézve vissza is csukja. A kislány felnő, és ötven évig keresi a fiatalembert, aki már a hetvenkettediket tapossa, mire a nő végül rábukkan (időközben a másik két fickón valószínűleg bosszút állt). Előkerül egy pisztoly, de hamar kiderül, hogy a nőt nem a bosszúvágy hajtja, sokkal inkább a vágy, hogy a férfi újra megmentse őt.

„Te, ezek tényleg szobára mentek a végén?” – kérdezi a barátom, de lepisszegik, mert a vetített Hotel ajtaján, amelyen a nő és a férfi belép (szóval tényleg szobára mentek), immár Judit és a Kékszakállú jelenik meg. És már zeng is a prológus Mécs Károly hangján (felvételről).

Eötvös egyfelvonásosa erőteljes, sűrű, drámai, „fekete-fehér” zene sok, megejtően szép ütőseffekttel és csodás, lebegő vonóshangzással. Utolsó ütemei hangnemileg jóval egyértelműbben készítik elő Bartók művét, mint maga a sztori. A történet egyszerre abszurd és Bariccótól nem szokatlan giccses, álspirituális katyvasz. Felejthető, mert a valódi élményt Vizin Viktória (A nő) árnyalt, sokrétű mezzoszopránja és Jordan Shanahan (A férfi) intelligens, markáns baritonja generálja.

Vizin Viktória amúgy a Carmen címszerepe mellett az egyik legjuditabb Judit. Milyen izgalmas (és praktikus) lett volna, ha abból a bizonyos Hotelből a légyott után ő maga tér vissza a sötét titkú férfi oldalán.

Persze magam ellen beszélek, mert hát évek óta Szántó Andrea Juditjának bűvöletében élek. Nemes, pumamozgású mezzója most is fel-felszikrázik, és drámai sikolyai egy horrorfilm természetességével hatnak. De ezúttal az első pillanattól ő az áldozat. Szántó ékszerhangja áldozatul esik a Nemzeti Filharmonikusok pompás fortissimóinak és Cser Krisztián Rembrandt-barna basszusának.

Ha ez a rendezés és a zenei koncepció része, akkor telitalálat. De félek, nem az. A rendezésé biztos nem. Káel ötlettelen minimalizmusából csupán arra futja, hogy az aktust imitálandó jól meghempergesse a két szereplőt a színpad panírjában. De kisütni már nem tudja őket. Az erotikus utalás röhejes, és önmaga paródiájává zülleszti az előadást, de szerencsére a zene minőségére nincs semmiféle hatással. Szántó Judit sem azért nem tud eléggé érvényesülni, mert szemmel láthatóan azzal van elfoglalva, nehogy belegabalyodjon habcsókruhájába. Erőtlensége valami másból fakad. Jön, kéri a kulcsokat, hogy kitakarítsa a sötétséget a férfi lelkéből, de sem hangilag, sem színészileg nem tudja áttörni a színpadi jelenlét falát. Finom hangját mohón elnyelik a zenekari forték.

Az a ragyogó, végtelenül strukturált, plasztikus, a törékeny és robusztus között folyamatosan pulzáló hangzás, amit Eötvös előcsalogat a Nemzeti Filharmonikusokból, számomra nagyobb reveláció, mint saját kompozíciójának letisztult tektonikája. Hallani vélem a zeneszerzőt a karmesterben. Ahogy hangról hangra újraépíti a bartóki művet, újrahuzalozza szilaj ritmikáját és felszabadítja legintimebb melódiáit. Énekelteti a hangszereket. Cser Krisztián Kékszakállúja is dallamgazdagabb, mint valaha. Nagyobb kontrasztot rajzol a deklamáció és az ének közé. Zenei árnyaltságából mintázza meg hiperérzékeny figuráját, anélkül, hogy színészileg rájátszana. Titokzatos, félelmetes, drámai, szomorú, melankolikus, depresszív, szelíd, szigorú, fenséges és gyermekien bizakodó egyszerre.
A szeretetvágy megszámlálhatatlan lélekállomásán utaztat végig. Kékszakállú soha még így nem nyitotta ki a hetedik ajtót. Cser az elviselhetetlenségig fokozza a fájdalmat a „régi asszonyait” megidéző monológban. Felnőtt egykori mesteréhez, Polgár Lászlóhoz. Ez mindenkinek lejött, hallható volt, ahogy megduplázódik az ováció hangereje, amikor a tapsrendben rá került a sor.

Kling József

Müpa, február 10.

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

És tényleg a fejükre omlik

Üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntettével, hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Közösségi Misszió előzetes letartóztatásban lévő ügyvezetőit. Az egyházvezetés 2019 óta mindenről tud, de nem foglalkozott a feltárt visszásságokkal. Most is hallgatnak.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.