Elég nagy baj van

Bödőcs Tibor: Addig se iszik

  • Kling József
  • 2018. február 24.

Könyv

A világon mindennek az a végső értelme, hogy egy könyvben végződjék. Mallarmé valamikor a 19. század második felében ebben a mondatban mindössze poétikai alapvetését rántotta össze.

Arra valószínűleg álmában sem gondolt, hogy kijelentésének igazságát a Gutenberg-galaxis alkonyán egyre komolyabban veszik. Legyen séf vagy borász, celeb vagy műsorvezető, valóságshow-lakó, bróker vagy üzletember, úgy tűnik, addig senkinek sem lehet teljes az élete, amíg nem látja nyomtatásban a saját nevét a saját könyvén. Miért pont egy stand-upos hiányozna a sorból? Valami zavar támadt az erőben, ha még egy Bödőcs Tibor is arra vetemedik, hogy könyvet publikáljon. Pedig nemrég még arcoskodva hirdette: „Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én.”

false

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hamar kiderül, hogy Bödőcsnél a saját könyv mégsem a magamutogatás műtárgya, hanem megzabolázhatatlan agytornáinak, sziporkázó nyelvének törvényszerű következménye. Bödőcs nem elégedett meg azzal, hogy pazar humorát, nyelvi leleményeit jó iparosként egyszerűen lefordítsa kedvenc íróinak nyelvére. A paródia az ő esetében nem azonos az ironizáló utánzással. Bödőcs pontosan tudja (vagy ha nem, akkor zsigerből jön nála), hogy eredetét tekintve a paródia zenei fogalom. Azt jelenti, hogy ugyanaz a zene két, egymással csak formailag azonos, de tartalmilag teljesen más szöveggel szólalhat meg. Bödőcs abszolút hallással kottázza le és teszi magáévá az irodalom óriásainak és óriásabbjainak védjeggyé vált szövegeit, ami már a címek szintjén is működik. Így lesz a Sátántangóból Sátánmackó, a Sorstalanságból Góltalanság, a Száz év magányból Száz rész magány.

Stílusparódiáiban nem elégszik meg azzal, hogy a szöveg zeneiségén keresztül megidézze az eredeti műveket, a legtöbbször (nem minden szerző esetében) arra is képes, hogy valami keveset hozzátegyen, pár centivel tovább írjon egyes írói életműveket. Ahol ez sikerül, ott képes felnőni Karinthyhoz. Bödőcs intelligenciája és olvasottsága zavarba ejtő és lenyűgöző. A nevetés nemcsak fergeteges humorának, hanem a hitetlenkedésnek is szól: hogyan volt képes ennyi energiát és tudást belesűríteni a szövegekbe? Mert novellái a sokadik olvasás után is képesek valami újabb összefüggést, az eredetivel való összefeszülésből adódó intertextuális élményt, tapasztalatot, izgalmat a felszínre dobni. Mint például ez a rejtősködő felütés: „A látszat csal és álbajuszt visel. Az egész egy világtörténelmi jelentőségű gatyamadzaggal kezdődött, de teljesen másképpen folytatódott. Különben is, a nők olyanok, mint a szirénák: nem mindig szólnak, ha baj van, de ha szólnak, általában baj van.” Viszont a paródiák között sehol egy Alice Munro, Jane Austen, Virginia Woolf, Szabó Magda vagy Tóth Krisztina. Ez tényleg baj. Elég nagy baj.

Helikon, 2017, 208 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.