"Már éjbe süllyedt az orom,
egy ifjú ment az Alpokon;
útját a hóba, jégbe rója,
de messzire leng lobogója,
Excelsior!
Sötét arccal előre tör,
és szeme villog, mint a tőr.
Ezüst harangként, énekelve
szól ismeretlen-hangú nyelve,
Excelsior!"
Kosztolányi Dezső fordításában indul imigyen Henry Wadsworth Longfellow Excelsior című költeménye a mindig előre és egyre csak fölfelé törekvő emberről, mely poéma egykoron Liszt Ferenc fantáziáját is megragadta, amint arról A strasbourgi katedrális harangjai című alkotásának kóruselőjátéka és ajánlása is tanúskodik. Az Excelsior!, ez a verstől immár eloldozott vezéreszme lesz a címe az idei, a kereken harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivált megnyitó operának: Fekete Gyula "félkomoly" Liszt-dalművének (Thália, március 18., hét óra).