tévésmaci - Õzlények és gödölyék

Amikor Sztupa és Troché egy egész napot étkezésre fordítottak, nagyon sok idő ment el az előkészületekre, a megfelelő helyszín kiválasztására. Végül Ausztriában akadtak rá, kimondottan eldugott helynek tűnt, a Grundlsee keleti partjának déli szegletében, ahol az alacsonyrendű közút kicsit elválik a parttól, Gössl felé mentében.

Az út belső, tehát nem a part felé eső oldalán terült el egy kisebb autós-pihenő, semmi különös, csak pár szeméttároló, egy WC és három asztal, padokkal, amiket tán gesztenyefák kettészelt törzséből alakítottak ki - ahogy mondani szokás, ügyes kezek. Először az asszisztencia fel sem merte venni a listára a helyet, mondván, a benzingőz, a motorzúgás meg a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyéb környezeti ártalmak miatt nem lehet itt soha százszázalékos a komfortérzet, de rövid megfigyelés után észrevették, hogy annyira gyér az autóforgalom, hogy az elhaladó személygépkocsik inkább színesítik az összképet, mint rontják. Különben is, gyakorlatilag kivétel nélkül csúcskategóriás gépjárműveket láttak, meg egy teherautót, de az is nagyon szép volt, illett is a projektbe, mert alpesi tejtermékek voltak az oldalára pingálva, üveges tej, hordós túró meg hasonlók, még a tehén sem volt lila rajta, igaz, csak a feje látszott, valamiért a sajtár mögül. Az elkészült listán ausztriai, csehországi és magyarországi helyek voltak felsorolva, hirtelen nem jut eszembe más, mint a Kisfaludy-ház terasza Badacsonyban, s valami piacszerű a magyar követség közelében, Prágában. És az is eszembe jut, hogy én inkább tévéznék.

Pénteken (11-én) három pazar film közül is választhatnak a szórakozni vágyók. Az m1-en 21.40-kor kezdődik A kalandorok (az a legjobb film szerintem) rendezőjének (Robert Enrico) Az autóversenyző című 1968-as munkája, Belmondóval a címszerepben. A mű annak idején kétségkívül nem jutott el a magyar mozikba. A dolog szépséghibája, hogy ekkor már negyedórája megy a Cinemax 2-n a Pokolról pokolra, ami Karel Reisz amerikai korszakának egyik nagy találkozása Nick Noltéval, melyről lapunk lágyszívű kritikusa oly szépen emlékezett meg 2009. augusztus 13-i számunkban (Kellő daccal a beilleszkedéshez címmel). És ha ez nem lenne elég, tíz után Truffa kedvelői lezúzhatják a Dunán az Amerikai éjszakát, egyenesen magával a rendezővel a főszerepben, mert ez olyan filmesekről csinált film. Nem szeretem Truffát.

Szombaton buli előtt (19.35-től) lenyomhatjuk éppen Az olasz melót a tv2-n - csak minek? Mondjuk a 2003-asról van szó, ami kicsit jobb az eredetinél, főként ibuszosabb.

Vasárnap fölhívom Petőfit, Jókait és Vidácsot, hogy áll-e még, amit keddre meghirdettek a Facebookon. Kedvező válasz esetén megnézem az Irma, te édest a ViaSat3-on délután három óra húszkor, mit nekem. Ez a háromhúszas blúz.

Hétfőn Cassavetes-napot tartunk, én és a Cinemax, este nyolckor kezdődik, és a film után vége is lesz, csinálok szendvicseket. Műsoron az Egy hatás alatt álló nő - egy kivételes remekmű 1974-ből, természetesen Gena Rowlandsszal és Peter Falkkal a főszerepben. Éjjel az m2 valami eszement időpontban (3.35-kor) levetíti a Kalef - A Moszkva téri galeri című dokumentumfilm első részét. Kinek? - kérdezem joggal és rezignáltan (szerdán ugyanekkor lesz a második).

Kedden először elmegyek az orvosokhoz, aztán a jogászokhoz.

Szerdán már itt is vannak a ruszkik. Emlékeznek önök John Milius Vörös hajnal című filmjére - honnan is? 1984-ben készült, aligha véletlenül. Történelemórán ülnek a kis csákeszek, amikor rájuk repül az ejtőernyős deszant - bosszantó. Kilenckor lesz a Filmmúzeumon, aki nem látta még százszor az Aljas utcákat, az utána is maradhat a csatornán, lehet, hogy én is visszajövök, kicsivel egy előtt, mert az Ütőerőben (régebben Erőszakkal címen futott a honi tévékben) a 26 éves Richard Gere domborít, s a csajok azt mondják, hogy fiatalon hátha jobb volt. Nem, mégis inkább alszok egy cseppet.

Csütörtökön felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz a dobozból. Mert tévézni csak óvatosan érdemes, ezt jegyezzék meg!