mi a kotta? Mossák kezeiket

  • .
  • 2011. március 17.

Trafik

"Már éjbe süllyedt az orom, egy ifjú ment az Alpokon; útját a hóba, jégbe rója, de messzire leng lobogója, Excelsior! Sötét arccal előre tör, és szeme villog, mint a tőr. Ezüst harangként, énekelve szól ismeretlen-hangú nyelve, Excelsior!" Kosztolányi Dezső fordításában indul imigyen Henry Wadsworth Longfellow Excelsior című költeménye a mindig előre és egyre csak fölfelé törekvő emberről, mely poéma egykoron Liszt Ferenc fantáziáját is megragadta, amint arról A strasbourgi katedrális harangjai című alkotásának kóruselőjátéka és ajánlása is tanúskodik. Az Excelsior!, ez a verstől immár eloldozott vezéreszme lesz a címe az idei, a kereken harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivált megnyitó operának: Fekete Gyula "félkomoly" Liszt-dalművének (Thália, március 18., hét óra).
"Milyen kár egy ilyen embert a zongorához ültetni!" - sajnálkozott egy angol arisztokrata hölgy a reprezentatív kiállású, fejedelmi személyiséget érzékeltető Liszt láttán, s íme, a zongoravirtuóz most végre operai alakká emelkedik, méghozzá rögtön két példányban. A Gothár Péter által rendezett előadás ugyanis két Lisztet léptet fel: egy énekest Fekete Attila és egy prózai színészt Fodor Tamás személyében.

Az Operában mindeközben mossák kezeiket, hiszen kedden már egy újabb operapremier, a Macbeth bemutatója várható, a gyilkos házaspár szerepeiben Lukács Gyöngyivel (képünkön) és Alexandru Agachéval (március 22., hét óra). A legendásan baljós birnami erdő ezúttal Szinetár Miklós rendezésében, Győriványi Ráth György beintésére indul majd meg Macbeth hatalmának lerontására. Ugyanitt szombaton egy különleges Don Pasquale is ígérkezik, a címszerepben a szólamot első ízben éneklő Juan Pons fellépésével, valamint Miklósa Erikával és a londoni Covent Gardenben nemrég Figarót éneklő Molnár Leventével (március 19., hét óra), azonban a fesztivál programdömpingje sürgős továbblépésre késztet minket. Merthogy az elkövetkező napokban idelátogat hozzánk a gordonkás Mischa Maisky és a Prágai Kamarazenekar (Nemzeti Hangversenyterem, március 19., fél nyolc), Pinchas Zukerman kamaraegyüttese (Thália, március 19., fél nyolc), a Fischer Ádám vezénylete alatt muzsikáló Wiener Symphoniker (Nemzeti Hangversenyterem, március 21., fél nyolc), valamint a Filharmóniai Társaság zömmel Liszt-programú estjén Chopin-zongoraversenyt játszó Ivo Pogorelich (Opera, március 21., fél nyolc). És szerdán, a Camerata Salzburg társaságában grandiózus Mozart-koncertet ad majd az előadóművészként óriás Thomas Quasthoff, az igazi Kis Nagy Ember (Nemzeti Hangversenyterem, március 23., fél nyolc). S hogy a fesztivál tiszteletre méltó hazai erőiről is essék némi szó, hát vasárnap felettébb változatos műsorral készül a mestertrombitás Boldoczki Gábor és Bogányi Gergely - a száz év előtti német trombitavirtuóz, Willi Brandt szerzeményétől Hidas Frigyes Fantáziájáig (Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.