.

"A Hegyalja Fesztiválon ébredek, és tisztán látom, / Valami történt éjszaka a világgal, / Annyira szimpatikusak vagytok, gimis lányok, részeg pankok / Azzal a sok felfújható gitárral" (Big Happy Woman Church: Hegyalja Fesztivál) június 18. péntek 15.00 Fishing On Orfű fesztivál Folytatása elkövetkezett. Ez a tóparti parti második napja.

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek? Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rés a présen: Úgy tudom, igen korán kezdtél gitározni és zongorázni. Hogyan kötöttél ki aztán az operaéneklésnél? José Cura: Gitározással kezdtem, majd később elkezdtem komponálni és vezényelni. Természetesen mindig énekeltem, de profi énekessé a túlélési okok miatt lettem. A nyolcvanas években Argentína a sokéves katonai elnyomás után kezdett újjáéledni. Hatalmas volt a kulturális válság, és zeneszerzőként vagy karmesterként ezt túlélni szinte lehetetlen volt.

Szűk egy héttel a POSZT után megkezdődik az ország második legnevesebb színházi fesztiválja, amely 2008-ig a kifejezőbb Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja nevet viselte, s ha a név azóta változott is, a cél ugyanaz maradt: bemutatni a határon túli magyar színtársulatok közül egyrészt minél többet, másrészt minden szereplő társulat legjobbját, harmadrészt úgynevezett szórakoztató darabokkal kedvezni a helyi közönségnek is. A fesztivál egyik büszkesége a sok szakmai program, beszélgetés - a színházi találkozó így tehát korántsem csak a helyi nézőknek szól, de számot tart a szakma és az utazó fesztiválozók érdeklődésére is. A sokszínű programot idén ismét Szűcs Katalin Ágnes állította össze.

Így a nyár kezdetén még kevesen vannak, akik megcsömörlöttek a fesztiválok kevéssé romantikus velejáróitól: az aranyáron mért vízízű sörtől, a bokáig érő műanyagpohár-mezőktől. Sebaj, augusztusig még van idő erre is - s ha egy cifrább fogyasztóitársadalom-ellenes kirohanás után már épp megfogadnánk, hogy a jövőben minden fesztiválbelépőre szánt forintunkat inkább gerillakertészkedésre fordítjuk, vessük tekintetünket a Bánkitó Fesztiválra. A szervező Marom Egyesület egyfajta ellenfesztivált gründol, idén ismét Budapesttől 70 kilométerre, Bánkon, ahol nem is elsősorban a fellépők, hanem a látogatók által létrehozott közösség a főszereplő, és ahol a konkrét programoknál is gyakrabban hangzanak el olyan hívószavak, mint környezettudatosság, újrahasznosítás, kisebbség és sokféleség. Kedvezmények a bringával érkezőknek (a többieknek kerékpárkölcsönző és riksabérlés), visszaváltós poharak, parkoló a falu mellett, hogy kint maradjanak az autók, szelektív kukák, újrahasznosított papírra nyomott programfüzet - mindez a fesztiválfelhozatalban egyedi, inspiráló zöld környezetben talán már épp elég arra, hogy átgondoljuk az életünket. Akinek meg mégsem, annak ott van a gazdag programkínálat.

rés a présen: Mikor született a Gyerek Sziget ötlete? Vidó Andrea:Majd' tíz éve, és akkor a fővárosban is támogatóra találtunk. 2003-ban kaptam meg a projektet, és a szándék, hogy igényes programokat szervezzünk, művészi produkciókat mutassunkbe, máig megmaradt.

Az antik mitológiában jártas olvasó a fenti cím olvastán alighanem már rá is vágta Daphne nimfa nevét, aki Apollo kéretlen szerelmétől menekülve, s futtában felfohászkodva szabadulni próbált istenbolondító bájaitól, s mint Ovidius írja: "...zsenge leánykeblét tüstént friss kéreg övezte. / Fürtjei lombokká, fordult két karja faággá; / s lába, imént oly gyors, végződik lomha gyökérben; / arcát lomb fedi már, egyedül szép fénye a régi." (Devecseri Gábor fordítása) Daphne átváltozása (melyet mellékelten Tiepolo festményén mutatunk) az operatörténet egyik népszerű toposzának számít, hiszen már a műfaj első igazi darabja, Jacopo Peri operája is ezt a metamorfózistörténetet énekeltette meg.

A Bem rakpartról nézzük, hogy habár fölül az állóhajó, azért még a KRESZ-táblát is látni. Utoljára 2006-ban vettünk részt hasonló kiránduláson, akkor a HÉV-et is kiöntötte a víz a Batthyány térről.

Amikor Sztupa és Troché rövid ideig a Sigurcello Cirkusszal utaztak, az volt az első, amit meg kellett tanulniuk, hogy mindenhová először a sátrasok érkeznek, de ők azok is, akik utolsóként távoznak. Kezdetben egyáltalán nem értették, hogyan lehetséges ez.

Amikor Sztupa és Troché Békésre utaztak, tél volt, vastag, elállhatatlan hóesés, és nagyon korán sötétedett. Mezőtúr és Gyoma között meg is kellett állnia a vonatnak, mert Nagylaposnál a pályamunkások még nem végeztek a hóakadályok eltakarításával.

A muhallebicisi olyan édességboltot jelentett, amelyben a muhallebici által készített desszerteket lehetett kapni. A muhallebici pedig olyan cukrász szakembert, aki muhallebit készített.