tévésmaci - Gorillák és mobiltelefonok

Amikor Sztupa és Troché Békésre utaztak, tél volt, vastag, elállhatatlan hóesés, és nagyon korán sötétedett. Mezőtúr és Gyoma között meg is kellett állnia a vonatnak, mert Nagylaposnál a pályamunkások még nem végeztek a hóakadályok eltakarításával.

Troché felvette a nagykabátját, leugrott, és a töltés mellett a kezét dörzsölve előresietett a munkásokhoz, akik szakadatlan tempóban lapátolták a sötétbe vesző hókupacot. A pálya szélén gyerekek és asszonyok álltak négyen-öten, figyelők, égő fáklyával. Az előmunkás épp egy lángfúvó szerkezetet próbált beindítani, de inkább csak káromkodott, s hamar abba is hagyta. Aztán dühösen elvette az egyik emberétől a lapátot, s három helyett hányta tovább a havat. Troché nem szólt, csak állt az ugyancsak bámészkodó kalauz mellett, s dörzsölte tovább a kezét, még kesztyűben is fázott. Úgy tűnt, áll az idő, s az egész valami lassított felvétel, de néhány perc múlva már végeztek is az emberek, s a vonat Muronyig már csak a kijelölt állomásokon (Gyoma, Mezőberény) és megállóhelyen (Csárdaszállás) időzött kicsit. Muronyban sokan leszálltak, már várta őket a vicinális. A rövid szerelvény jól be volt fűtve, de a felszállók már nem vették le a kabátjukat, csak úgy, ahogy voltak huppantak le az ülésekre, legfeljebb a kucsmát tolták feljebb kicsit a fejükön. A két teremkocsi megtelt a nedves nagykabátok párájával, meg valami általános emberszaggal. Ez a jó a tévében, hogy nincs szaga.

Pénteken (11-én) csak a matinét nézzük meg 10.35-kor a tv2-n. Az Édes Charity egy Bob Fosse rendezte filmmusical Shirley McLaine-nel a címszerepben, és ha jól emlékszem, Fellini Cabiria éjszakái című filmjéből íródott. Ami azt illeti, a Cabiria éjszakáit maga Pier Paolo Pasolini írta - egyszer nem is ártana szétszálazni, hogy a gátlástalan érzelgés előrevitte-e vagy hátráltatta az olasz filmet, úgy a neorealizmustól Fellini haláláig. De előbb képzeljék el a nyíltszívű kurvalány történetét amerikai édesítéssel - az egy bomba!

Szombaton a Duna tévé fél nyolckor lezúz egy Üvöltő szeleket, amit pusztán a mentális komfortérzetünk karbantartása miatt sem szabad kihagyni. Nem úgy a szinte utána (22.10-kor) kezdődő legendát, a Piszkos Harryt. Majdnem más: önök szerint a fiatal Clint Eastwood játszhatta volna Fülig Jimmyt? Hol, hol? A Piszkos Harry folytatásában.

Vasárnap a Filmmúzeumon este kilenckor 12 majom, bár nyilván jobban járnánk tizenkettőkor 9 majommal. Apropó, barátocskáim, megnéztétek a múltkoriban a Zsarut, amikor még az Alain Delon-képet is beraktam ide? Ha nem, akkor ma sajna fenn kell maradnotok egy óra öt percig, mert az a legjobb film, a legjobb bankrablással. És nem csábulhattok át a Dunára 0.25-kor az ígéretes Dina vagyokra sem, ami pedig egy a XIX. századi Észak-Norvégiában játszódó dán-fr-nor-svd pszichothriller 2002-ből, Gérard Dépardieu közreműködésével - tehát nem semmiség. Úgy látszik, ezen a héten ilyenjük van: Heathcliff én vagyok, Dina én vagyok. Emlékeznek még múlt heti hősünkre, Búváry Imre festőre? A felesége mit mondjon? (Megmaradt két söröm, megkapja, aki előbb mondja.)

Hétfőn George Roy Hill és Robert Redford máskor oly gyümölcsöző partnerkapcsolatának utózsengéje 1975-ből, A nagy Waldo Pepper a matiné a tv2-n, 11.15-kor.

Kedden még egy nyilván elbliccelt kötelező a Filmmúzeumon, este tizenegy előtt öt perccel, a Ködös utak, '38-ból, tudják, amiben Gabin nőügybe keveredik.

Szerdán vajon ki az a marha, aki fennmarad 2.10-ig, hogy megnézhesse Spike Lee 1989-es Szemet szemért című filmjét? Senki, megmondom én: a mozibuzi éjjeliőrök nagy napja ez, megsasolhatják, hogy az ifjú Pelére annyira hasonlító pizzafutár szerepében a rendező miként ugrasztja össze a rasszista olasz-amerikaiakat a rasszista afroamerikaiakkal egy nagyobb szabású sztárparádé keretében. Tényleg, épp csak nem táncolnak és énekelnek a végén, a legszebb az, amikor Danny Aiello a fekete fiúk szemibe mondja, hogy "az én pizzámon nőttetek fel". Ja, mi meg a szem rágógumiján.

Úgyhogy csütörtökön szünet. Édes szünet.