"Vidéki zenekarnak könnyebb dolga van" - Polák Péter gitáros-énekes, Jurij zenekar

  • .
  • 2010. június 17.

Film

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek? Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek?

Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rap: Miért pont most jött el az idő?

PP: Mostanra készültek el a dalok, és most találtunk kiadót, a Mama Zone-t. 2006-ban adtuk ki szerzői kiadásban az előző albumot, ami az első volt az új tagokkal, aztán 2007-ben kiadtunk egy kislemezt, amiből 1900 darabot osztogattunk szét a koncerteken, azon már volt 3 dal, melyek a mostani albumon, a Kitartás! I Love You-n is rajta vannak. De azokat is újra felvettük Győrffy Gyuszi balatonfűzfői stúdiójában. Képesek voltunk annyit utazni, mert ott találtuk meg azt az irányt, ami nekünk tetszett.

rap: A "vidékiség" mennyire határozza meg egy zenekar életét?

PP: A zenekarból már csak én lakom Nyíregyházán, ketten Budapesten, a basszerosunk Debrecenben. Szerintem manapság egy vidéki zenekarnak könnyebb dolga van. Vidéken hamarabb meg tudunk szólítani embereket, hamarabb alakul ki közösség körénk. Ráadásul amikor mi elkezdtük, akkor nem is volt hasonló stílusú zenekar a környéken. Egy pesti zenekar könnyen beleeshet abba a hibába, hogy a fővárosban szépen befut, telt házakat csinál, és akkor jön a meglepetés, hogy vidéken kapura kell mennie, és fél házat sem csinál, aztán ezt kevesen vállalják be hosszú távon, és esetleg jön a földbeállás, mert nem lehet mindig Pesten játszani. A vidéki zenekaroknak viszont meg kell küzdeniük, hogy eljussanak a fővárosba, és addigra már kialakul a közönségük vidéken, meg hozzászoknak a nehézségekhez.

rap: Benne vagyunk a fesztiválszezonban. Ti jobb időpontokra kerültetek az évek során?

PP: Fesztiválozunk gyakorlatilag 2001 óta, és valóban jobb helyekre lehet kerülni egyes fesztiválokon, ha dolgozunk érte a nem fesztiválszezonban. Idén a Campus fesztiválon szuper időpontban vagyunk, mint ahogy az EFOTT-on is, és nagyszínpadon leszünk az Azfeszten, de mondjuk a Hegyalján meg nagyon rossz időpontot kaptunk, pedig az a hazai pályánk, 9 éve mindig ott vagyunk, és tavaly ragyogó időpontban játszhattunk. A honlapunkon követhetők az időpontok (www.jurij.hu).

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.