"Vidéki zenekarnak könnyebb dolga van" - Polák Péter gitáros-énekes, Jurij zenekar

  • .
  • 2010. június 17.

Film

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek? Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek?

Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rap: Miért pont most jött el az idő?

PP: Mostanra készültek el a dalok, és most találtunk kiadót, a Mama Zone-t. 2006-ban adtuk ki szerzői kiadásban az előző albumot, ami az első volt az új tagokkal, aztán 2007-ben kiadtunk egy kislemezt, amiből 1900 darabot osztogattunk szét a koncerteken, azon már volt 3 dal, melyek a mostani albumon, a Kitartás! I Love You-n is rajta vannak. De azokat is újra felvettük Győrffy Gyuszi balatonfűzfői stúdiójában. Képesek voltunk annyit utazni, mert ott találtuk meg azt az irányt, ami nekünk tetszett.

rap: A "vidékiség" mennyire határozza meg egy zenekar életét?

PP: A zenekarból már csak én lakom Nyíregyházán, ketten Budapesten, a basszerosunk Debrecenben. Szerintem manapság egy vidéki zenekarnak könnyebb dolga van. Vidéken hamarabb meg tudunk szólítani embereket, hamarabb alakul ki közösség körénk. Ráadásul amikor mi elkezdtük, akkor nem is volt hasonló stílusú zenekar a környéken. Egy pesti zenekar könnyen beleeshet abba a hibába, hogy a fővárosban szépen befut, telt házakat csinál, és akkor jön a meglepetés, hogy vidéken kapura kell mennie, és fél házat sem csinál, aztán ezt kevesen vállalják be hosszú távon, és esetleg jön a földbeállás, mert nem lehet mindig Pesten játszani. A vidéki zenekaroknak viszont meg kell küzdeniük, hogy eljussanak a fővárosba, és addigra már kialakul a közönségük vidéken, meg hozzászoknak a nehézségekhez.

rap: Benne vagyunk a fesztiválszezonban. Ti jobb időpontokra kerültetek az évek során?

PP: Fesztiválozunk gyakorlatilag 2001 óta, és valóban jobb helyekre lehet kerülni egyes fesztiválokon, ha dolgozunk érte a nem fesztiválszezonban. Idén a Campus fesztiválon szuper időpontban vagyunk, mint ahogy az EFOTT-on is, és nagyszínpadon leszünk az Azfeszten, de mondjuk a Hegyalján meg nagyon rossz időpontot kaptunk, pedig az a hazai pályánk, 9 éve mindig ott vagyunk, és tavaly ragyogó időpontban játszhattunk. A honlapunkon követhetők az időpontok (www.jurij.hu).

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.