"Vidéki zenekarnak könnyebb dolga van" - Polák Péter gitáros-énekes, Jurij zenekar

  • .
  • 2010. június 17.

Film

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek? Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek?

Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rap: Miért pont most jött el az idő?

PP: Mostanra készültek el a dalok, és most találtunk kiadót, a Mama Zone-t. 2006-ban adtuk ki szerzői kiadásban az előző albumot, ami az első volt az új tagokkal, aztán 2007-ben kiadtunk egy kislemezt, amiből 1900 darabot osztogattunk szét a koncerteken, azon már volt 3 dal, melyek a mostani albumon, a Kitartás! I Love You-n is rajta vannak. De azokat is újra felvettük Győrffy Gyuszi balatonfűzfői stúdiójában. Képesek voltunk annyit utazni, mert ott találtuk meg azt az irányt, ami nekünk tetszett.

rap: A "vidékiség" mennyire határozza meg egy zenekar életét?

PP: A zenekarból már csak én lakom Nyíregyházán, ketten Budapesten, a basszerosunk Debrecenben. Szerintem manapság egy vidéki zenekarnak könnyebb dolga van. Vidéken hamarabb meg tudunk szólítani embereket, hamarabb alakul ki közösség körénk. Ráadásul amikor mi elkezdtük, akkor nem is volt hasonló stílusú zenekar a környéken. Egy pesti zenekar könnyen beleeshet abba a hibába, hogy a fővárosban szépen befut, telt házakat csinál, és akkor jön a meglepetés, hogy vidéken kapura kell mennie, és fél házat sem csinál, aztán ezt kevesen vállalják be hosszú távon, és esetleg jön a földbeállás, mert nem lehet mindig Pesten játszani. A vidéki zenekaroknak viszont meg kell küzdeniük, hogy eljussanak a fővárosba, és addigra már kialakul a közönségük vidéken, meg hozzászoknak a nehézségekhez.

rap: Benne vagyunk a fesztiválszezonban. Ti jobb időpontokra kerültetek az évek során?

PP: Fesztiválozunk gyakorlatilag 2001 óta, és valóban jobb helyekre lehet kerülni egyes fesztiválokon, ha dolgozunk érte a nem fesztiválszezonban. Idén a Campus fesztiválon szuper időpontban vagyunk, mint ahogy az EFOTT-on is, és nagyszínpadon leszünk az Azfeszten, de mondjuk a Hegyalján meg nagyon rossz időpontot kaptunk, pedig az a hazai pályánk, 9 éve mindig ott vagyunk, és tavaly ragyogó időpontban játszhattunk. A honlapunkon követhetők az időpontok (www.jurij.hu).

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).