Teljesen szabad kezek - José Cura operaénekes

  • .
  • 2010. június 17.

Film

rés a présen: Úgy tudom, igen korán kezdtél gitározni és zongorázni. Hogyan kötöttél ki aztán az operaéneklésnél? José Cura: Gitározással kezdtem, majd később elkezdtem komponálni és vezényelni. Természetesen mindig énekeltem, de profi énekessé a túlélési okok miatt lettem. A nyolcvanas években Argentína a sokéves katonai elnyomás után kezdett újjáéledni. Hatalmas volt a kulturális válság, és zeneszerzőként vagy karmesterként ezt túlélni szinte lehetetlen volt.

rés a présen: Úgy tudom, igen korán kezdtél gitározni és zongorázni. Hogyan kötöttél ki aztán az operaéneklésnél?

José Cura: Gitározással kezdtem, majd később elkezdtem komponálni és vezényelni. Természetesen mindig énekeltem, de profi énekessé a túlélési okok miatt lettem. A nyolcvanas években Argentína a sokéves katonai elnyomás után kezdett újjáéledni. Hatalmas volt a kulturális válság, és zeneszerzőként vagy karmesterként ezt túlélni szinte lehetetlen volt.

rap: A művészetedben van valami kapcsolat a klasszikus opera és az argentin zene között?

JC: Nincsen.

rap: Melyek voltak a kedvenc szerepeid? És kik voltak a legjobb partnerek?

JC: Az összes szerep kedvenc szerep, és minden partnerem nagyszerű. Úgy értem, nem vállalnék olyan szerepet, amit nem igazán szeretek, mert az hazugság volna a közönség felé - ez nem azt jelenti, hogy a szerepben mindig pozitív figurát alakítok, inkább színházi értelemben véve érdekes figurát -, és nem állnék olyan kollégával egy színpadra, akit nem tisztelek. Tehát amikor engem a színpadon látnak, tudhatják, hogy szeretem azt a szerepet, amit alakítok, és azokkal az emberekkel szeretem csinálni, akik ott állnak mellettem.

rap: Arról vagy híres, hogy mindig megleped a közönséged valamivel. Például egyszerre énekelsz és vezényelsz a színpadon.

JC: Nem mindig teszem ezt, csak néhány különleges koncerten és különleges alkalmakkor. Mindez nem olyan bizarr, mint ahogy azt az emberek gondolják. Senki nem lepődik meg, ha egy zongorista játszik és vezényel egyszerre, akkor miért kellene meglepődni egy énekes esetében? Egy énekes keze ráadásul teljesen szabad.

rap: Zeneszerzőként is számon tartanak. Manapság is írsz zenét?

JC: Amikor nem énekeltem annyit, akkor sokat komponáltam. Most viszont nincs rá időm. Utolsó szerzeményem egy dalciklus, amit Neruda verseire komponáltam. 2007-ben mutatták be.

rap: Milyen programmal érkezel a Veszprémi Ünnepi Játékokra július 30-án, ahol a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, Mario de Rose vezényletével énekelsz?

JC: Operaáriákkal és duettekkel természetesen. Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy megoszthatom a színpadot barátommal, a nagyszerű énekesnővel, Komlósi Ildikóval.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.