mi a kotta? - Süss fel, nap!

  • .
  • 2010. június 10.

Trafik

Valaha temperált kontinentális éghajlat alatt élvén, s immár eltávolodva a mezei munkálatok vonzáskörétől, a kényszeredett feszély és az udvariasságba burkolt közöny nyílt beismerésének hatott, s jószerint illegitim témának számított az időjárásról fecsegni. Azután megjöttek a frontok, a ciklonok és anticiklonok, s a legkülönfélébb egyéb időjárási excesszusok, s így ma már különösebb restelkedés nélkül - igaz, a tévedés eshetőségét megkockáztatva - indíthatjuk ekképpen zenei ajánlónkat: az előttünk álló héten emberi számítás szerint nyár lesz.
A nyár pedig, az időjárástól legalább részben függetlenül, immár évek óta heveny opera- és zenedrámajátszással indul e tájékon: a ferencvárosi Komor Marcell utcában csakúgy, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyén.

A magyar szecesszió nagy építészének nevét viselő utcában, vagyis immár pontosan lokalizálva, a Művészetek Palotájában idén is továbbgyűrűzik a Ring, hiszen csütörtöktől vasárnapig a tetralógia újfent körbeér - hazai erősségekkel, mint a csodás Németh Judit, ismerősünkké lett világjáró, külhoni énekesekkel, mint Christian Franz, s természetesen Fischer Ádámmal. A Rajna kincse (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 10., hat óra), A walkür (június 11., négy óra), a Siegfried (június 12., négy óra) és Az istenek alkonya (június 13., négy óra) a már ugyancsak ismerős Schörghofer-féle rendezésben kerül majd elénk. Ám azért csak azt ne gondoljuk, hogy nem várnak ránk új felfedezések, mondjuk a Ring záró estéjén, ahol is a veterán "megabasszust", az osztrák Kurt Rydlt találjuk Hagen szerepében! Szerdán azután a Trisztán és Izolda harmadik előadásával (június 16., négy óra) zárul majd a Wagner-napok ötödik esztendeje.

Fent, Miskolcon mindeközben sorjáznak majd a legkülönfélébb operák és koncertek, ám mi most helyszűkében csak az előbbiek előszámlálására vállalkozhatunk. Méghozzá az időrendet kissé megbolygatva egy szombati opera-előadáson kezdve a sort: a kortárs észt zeneszerző, Erkki-Sven Tüür Wallenberg című művén, melyet a szerző 2001-ben Dortmund számára írt, s melyet mi most az Észt Nemzeti Opera társulatának előadásában láthatunk (Miskolci Nemzeti Színház, június 12., nyolc óra). Raoul Wallenberg (képünk kerékpáron mutatja a majdani hőst) emlékezete önmagában is indokolhatná e kitüntetett figyelmet, hiszen - fájdalmas példa! - a fentebb említett jeles magyar építész, Komor Marcell is a holokauszt áldozatává vált, s ilyesformán a téma iránt táplált érdeklődés alkalmasint etikai kötelességünk. Ám egy kortárs opera, s a számunkra jószerint csak talányos észt zenés színházi kultúra megismerése ugyancsak nyitottságra és jóindulatú figyelemre ösztönöz.

Hasonlóképp elfogulatlan érdeklődésre és kíváncsiságra érdemes produkciókat szép számmal említhetünk Miskolc heti programjából: a Kékszakállú és a Gianni Schicchi szokatlan párosítását Kerényi Miklós Gábor jegyzi (Miskolci Nemzeti Színház, június 10., hét óra), a tavaly revelációt kiváltó türingiai társulat, a Gerai Állami Színház együttese a Lukrécia meggyalázását játssza majd Brittentől (Kamaraszínház, június 13., hat óra), a Prágai Nemzeti Színház pedig a prágai megrendelésre írott Mozart-dramma giocosót, a Don Giovannit hozza el ide (Miskolci Nemzeti Színház, június 14., nyolc óra). Mindehhez még az észtek a Traviatát is elő fogják adni (Nyári Színház, június 11., kilenc óra), ám ennek tervezett színhelye már ismét csak az időjárás mostanság sokszorosan megszenvedett szeszélyeinek témája felé terelné programismertetésünket.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.