Így a nyár kezdetén még kevesen vannak, akik megcsömörlöttek a fesztiválok kevéssé romantikus velejáróitól: az aranyáron mért vízízű sörtől, a bokáig érő műanyagpohár-mezőktől. Sebaj, augusztusig még van idő erre is - s ha egy cifrább fogyasztóitársadalom-ellenes kirohanás után már épp megfogadnánk, hogy a jövőben minden fesztiválbelépőre szánt forintunkat inkább gerillakertészkedésre fordítjuk, vessük tekintetünket a Bánkitó Fesztiválra. A szervező Marom Egyesület egyfajta ellenfesztivált gründol, idén ismét Budapesttől 70 kilométerre, Bánkon, ahol nem is elsősorban a fellépők, hanem a látogatók által létrehozott közösség a főszereplő, és ahol a konkrét programoknál is gyakrabban hangzanak el olyan hívószavak, mint környezettudatosság, újrahasznosítás, kisebbség és sokféleség. Kedvezmények a bringával érkezőknek (a többieknek kerékpárkölcsönző és riksabérlés), visszaváltós poharak, parkoló a falu mellett, hogy kint maradjanak az autók, szelektív kukák, újrahasznosított papírra nyomott programfüzet - mindez a fesztiválfelhozatalban egyedi, inspiráló zöld környezetben talán már épp elég arra, hogy átgondoljuk az életünket. Akinek meg mégsem, annak ott van a gazdag programkínálat.
Mielőtt leszáll az est, és a látogató a tó után a koncertekbe is belevetné magát, érdemes hagyni, hogy noszogassanak bennünket egy kicsit arra az életátgondolásra. Ott van például a Marom, a Romaversitas és a British Council négynapos workshopja a kisebbségi tapasztalatokról, gyakorlatok és projekttervek bemutatásával, új tervek szövögetésével. Vagy A kirekesztés berekesztése névre hallgató (és nevében programját hordozó) színházi workshop az alternatív színházakból ismert vezetőkkel. Ha pedig feladnánk az aktív részvételt a csendes töprengésért, azt tegyük valamelyik kiállítás megtekintése közben - mondjuk a cigány festészet elmúlt negyven évét bemutatóén vagy a bódvalenkei freskófaluról szólón, s ha ez már megalapozta a hangulatunkat, üljünk be Balogh Rodrigó Tollfosztás című előadására, amely a magyar cigányság jelenéről, az integráció visszásságairól szól - nem sokkal az ellenük irányuló gyilkosságsorozat után.
Ha pedig mindezen túl vagyunk, jöhetnek a koncertek. Például a Bánkhoz közeli szlovák határ túloldaláról érkező Longital, a maga nehezen körülírható, meglehetősen egyedi zenéjével, amelyet talán úgy lehetne jellemezni, mintha Péterfy Bori bluest énekelne, de alatta mégis ambientes, kissé meditatív, hol folkkal, hol meg elektronikával feldobott aláfestés szólna. Szintén nem vadságáról ismert a Nigun sem: a hazai együttest az teszi érdekessé, hogy dzsesszzenéjét klezmerhatásokkal vegyíti, ahogyan határátlépő a Sheket is - aki nem akarja elmulasztani az A pünkösdi rózsa klezmerverzióját, ne hagyja ki a koncertjüket. Még akkor se, ha netán egybeesik a másik két tucat együttes vagy dj műsorával. (Részletes program: www.tekerjatora.hu)
Augusztus 5-8.
