Térey János

Jézuska, fenyőfa, rénszarvas, hópehely, betlehemi jászol, csordapásztorok, háromkirályok, arany, mirrha, tömjén, mennyből az angyal: a karácsonyi (eklézsia)líra közhelyeit mintha egy adventi szöveggenerátor cserélgetné a hófehér papíron, olykor a legnagyobbak kézirataiban is. A naiv, de nehezen vitatható bölcselem szerint kétféle vers van: az, amelyiknek meg kell íródnia (szinte „megírja magát”, mintegy „megíródik magától”), és az, amelyet akarattal írnak, teljesítménykényszerben, például alkalomra vagy határidőre (feladatköltészetnek hívom az ilyesmit).

„Ady sohasem eszköztelen, de mellőzi a megvesztegető csilingelést: diszkréten, alig remegő kézzel gyújt gyertyát, és ez mutatványainak maximuma."

Minden egy füllentéssel kez­dődött.

„Ugye, hogy még egy szomorú utcát is öltöztet egy jóvágású villamosvonal?” Térey János írása egy régi fényképről, Debrecenről, villamosokról.

Ildefonso Cerdá, az urbanisztika atyja szerint a városi lét két lényegi funkcióból, a mozgásból és a helyben maradásból tevődik össze. Ennek kereteit tanulmányozzuk most debreceni viszonylatban. Íme, a városom közepe, a városházi kereszteződés. Még nem egészen a szív, nem a szakrális közép, mert az a tágas tér a Nagytemplom előtt. Ez itt az észak–déli meg a kelet–nyugati tengely, a képzeletbeli cardo és a decumanus metszéspontja a barbár Alföldön.

Debreceni köztudottan az, akinek a Basahalmán belül vágták el a köldökzsinórját. Vadász Endre ezzel szemben szegedi zsidó terménykereskedő középső fiaként született, s bár mindössze nyolc évet töltött itt 1928 és 1936 között, a város ténylegesen a fiává fogadta – ami bizony ritka eset –, s ez a korszak lett pályájának fénykora. Feleségével laktak a Maróthy György és a Pereces utcában is, Vadász végül az Arany János utca 10. számú házában az udvar végén, a keresztépületben rendezte be műtermét és rézkarcoló műhelyét.

Megjelent Térey János Átkelés Budapesten című könyve. A "verses novellák" a város ismert és ismeretlen tereiben történnek, és alkalmat adnak, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk a szerző nekünk írt, nagyszabású esszéjét az elveszett házakról.

Karácsonyi számunkban jelent meg Térey János Budapest mínusz című írása a főváros "legjobb elpusztult épületeiről". Az alábbiakban a cikkből kimaradt epizódokat közöljük.

Nem pajzsos-lándzsás városvédő, de nem hasonlít korunk szertelenül ötletelő bloggereire sem. Ybl-díjas építész, a CIAM tagja, aki sohasem épített. Fölkent városesztéta, egységes látomással, alaprajzokkal és módszerrel a fejében. Belvárosi bennszülött, belvárosi tájszavakkal a tollán (tudja a különbséget a "Van szerencsém" és a "Részemről a szerencse" között). Ottlik róla mintázta Virrasztók című novellájának megtermett, lomha csillagászát.

Tegnap kezdődött a 10. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Filmfesztivál Budapesten. Térey János megnyitó beszédét itt olvashatják.