tévésmaci

Azzal éppen ki van segítve, ha azt mondjuk, hogy a magyar filmforgalmazás mostohán kezelte. Ja, mi is ki vagyunk, de így volt; bár nem tudom, hogy a Marty, amiért 1956-ban a legjobb színész Oscar-díját kapta, anno eljutott-e a pesti mozikba (valamikor épp befuthatott, hisz állítólag 59-ben a Szovjetunióban is bemutatták), de egy kisebb összeggel azért fogadnék ellene.

Amikor Sztupa és Troché látszólag semmittevéssel töltötték idejüket a közeli világvárosban nyitott irodájukban, valójában lázas munka folyt. Romonade, a titkárnő - akit Troché az utóbbi időben csak Jancsinak szólított - keze alatt égtek a telefonok, zakatolt a telexgép, s a teremnek beillő tágas váróhelyiségben is kezdtek gyülekezni a reménybeli ügyfelek.

Amikor Sztupa és Troché először átvágtak éjszaka a walderdőn, csak fától fáig bírtak haladni. A walderdő nappal is sötét, de amikor sűrűsödni kezd az alkonyat, ráborul a vakság. Éjszakára már maga a fekete lyuk.

Amikor Sztupa és Troché a régi ízeket keresték, nem találtak semmit. Pedig majd' lejárták a lábukat, benéztek az összes zugolyba és kihúztak minden fiókot. Bebámultak még a lefüggönyözött ablakokon is, hát még oda, ahonnan valami fény szűrődött.

Amikor Sztupa és Troché a kulturális szférában nyomultak, az szerencsére nem tartott sokáig. Hogy kinek a szerencséjére nem, arra sok jelentkező akadhat, szám szerint három: Sztupa, Troché és a kulturális szféra.

Amikor Sztupa és Troché kimentek a térre, furcsa kavalkádra lettek figyelmesek. A hétköznapi egyenszürkébe vagy éppenséggel egyenszínesbe öltözött, dolguk után kajtató emberek között talpig fehérbe öltözött alakok szaladgáltak, látszólag könnyedén és céltalanul.

Amikor Sztupa és Troché magas vendégükkel besétáltak a Fővárosi Állatkertbe, Szorkin első kérdése az volt, hogy hol vannak a gorillák. Sztupa kissé megütődött: ez azt feltételezi, hogy nem ügyelnek kellőképp a biztonságra? Igaz, ami igaz, Sztupa nem csinált nagy faksznit a dologból; jó messzire elkerülve a hivatalos fórumokat, egyenest a szakemberekhez fordult.

Amikor Sztupa és Troché Budapestre várták Szorkint (Szergej Mihajlovics; az NKVD ezredesi rangú osztályvezetője), mindenféle mulatságokon törték a fejüket, de elsősorban is girlöket akartak szerződtetni, egy csapatnyit. Troché felvette a kapcsolatot a Savoy és Halló bárokkal, s épp az Astoriában érte utol a telefon: hagyd a fenébe az egészet, nem lesz rá szükség.