tévésmaci

Rókamóka

  • tévésmaci
  • 2012. június 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché magas vendégükkel besétáltak a Fővárosi Állatkertbe, Szorkin első kérdése az volt, hogy hol vannak a gorillák. Sztupa kissé megütődött: ez azt feltételezi, hogy nem ügyelnek kellőképp a biztonságra? Igaz, ami igaz, Sztupa nem csinált nagy faksznit a dologból; jó messzire elkerülve a hivatalos fórumokat, egyenest a szakemberekhez fordult.

Úgy volt vele, a hivatalos szervek maguktól is teszik a dolgukat, ám a maga részéről sokkal jobban bízott Bútorraktár és Lenolaj urak hatékonyságában, legfőként diszkréciójában. Ezért nyilvánvalóan az lett volna a helyes válasz, hogy ott fenn, annak a rettenetes műsziklának a tetején, az a nyugati turistának látszó pasas a nagy teleobjektíves fényképezőgéppel Lenolaj elvtárs, a III/II-es szolgálat többszörösen fedett, közvetlen felettesei előtt is rangrejtett ügynöke, főállásban zuglói, közelebbről törökőri vagány. Kicsivel mögöttük pedig az a feleségével babakocsit toló, tagbaszakadt férfi Goszpogyin Bútorraktár, akinek a pillanatnyi státusa még a kollégájánál is bonyolultabb. Csakhogy Sztupa sem ma kezdte a szakmát, úgyhogy esze ágában sem volt felfedni a kilétüket, csak épp nem jutott hirtelen eszébe semmi, amit válaszolhatna. Ellenben Troché egy másodpercet sem tétovázott, oh, azok vannak ide a legközelebb, elindulunk jobbra mindjárt a kerítés mellett, s ezt a pár szobrot leszámítva ők az első állatok. Majd gyorsan hozzátette, hogy a gorillák után pedig az ecsetfülű malacok következnek, majd a makik és kőszáli kecskék közös lakhelye. Sztupa leesett állal nézett Trochéra; az érintett ezt az elismerés jelének tudta be. Szorkin kurtán válaszolt: nem érdekelnek a semmilyen fülű disznók, a makik sem, a hegyi kecskéktől meg pont tengeribeteg leszek, gyerünk a gorillákhoz! De mire kimondta, ott is voltak a majmok bolygóján, a gorillák tőszomszédságában ugyanis az orangutánok laktak, tényleg már csak Charlton Heston hiányzott meg a csimpánzok. Troché egy pillanatra el is gondolkodott, hogy létezik-e annál nagyobb szégyen, ha egy főváros állatkertjében nincsenek csimpánzok. Se Cheetah, se Judy, se Böbe. Végül oda lyukadt ki, hogy nincs ennél nagyobb szégyen. Aki csimpánzot akar látni Pesten, nézzen tévét!

Pénteken (25-én) este nyolckor az HBO-n köszönthetjük a direktori és aktori ambícióit egyszerre kielégítő Tommy Lee Jonest, aki Samuel L. Jacksonnal lép felA Sunset Limited című, gyakorlatilag kétszemélyes tévédrámában. A már délután az előfizetéses mezőkön mozgók megnézhetik fél öt előtt a Cinemaxon Jacques Rivette mindmáig utolsó filmjét, ami a magyar keresztségben az Örököltem egy cirkuszt címet nyerte el. Ezen a csatornán Tommy Lee konkurenciája nyolckor aGyilkosság péntek este című 1974-es angol bűnügyi film lesz. Kitörvén a fizetős övezetből, az AXN-en 23.40-kor találunk egy induló 2007-es sorozatot Fallen - Letaszítva címmel.

Szombaton maradván a cirkusz oly izgalmas és szerfelett manézsillatú világában és az HBO-n, nyolckor nyit a Rémségek cirkusza. A Dunán pedig a nagy sikerre visszautaló című német film megy 23.40-kor: Ez a te életed.

Vasárnap ünnep, így a tegnapi brit romantika vakít a nemzeti főadón, fél tíz előtt Sztárom a párom, rögtön utána Miss Austen bánata. Kedvenc 23.40-es sávunkban a Duna most egy török darabbal hozakodik elő: Vakációs könyv a címe. 1.10-től jő az éjszakai rémálom, s kezdődik A bostoni fojtogató a Filmmúzeumon!

Hétfőn pinkesd.

Kedden belefogunk a nagy Bébel egyik kései korszakának feltérképezésébe: 21.05-kor a nagymamám mobiljának a csengőhangja, A profi szól a Filmmúzeumon.

Szerdán megünnepeljük Clint Eastwood 141. születésnapját: a Cinemaxon 21.45-től A Jó, a Rossz és a Csúf, ugyanekkor az MGM-en már nem olyan jó, sőtPiszkos Harry.

Csütörtökön Jean-Paul Belmondóval folytatódik a száz fölöttiek klubjának születésnapi vetítéssorozata, a Film+ a Zsaru vagy csirkefogót adja matinéra. Emlékszem, van a majsztrónak abban egy csinos szürke, könyökvédős zakója, nos, többet ér az, mint az egész heti műsor. Nézzenek (maguknak) zakót!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.