tévésmaci

A sas nem hoz meleget

  • tévésmaci
  • 2012. augusztus 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché szombat este és vasárnap is diszkóba mentek, sokan csodálkoztak. Csodálkoztak, mert nem tudták, hogy ez az a hét, amikor két vasárnap van. Elmentek szombaton a diszkóba a népek, jól kimulatták magukat, táncoltak inukszakadtáig, aztán vasárnap reggel, délelőtt hazaevickéltek, aludtak, és este, ha össze is kapták magukat, táncolni már nem mentek, mert úgy tudták, hogy másnap hétfő lesz, s menni kell a munkába. De vasárnap lett megint, s nem nyitottak ki sem a vállalatok, sem a hivatalok, amiből sokfelé nagy ribillió támadt. Reggel például dugó volt a fővárosba bevezető utakon is, meg a kifelé vezetőkön is, mert akik az agglomerációból ingázva jöttek korán, azok már szentségelve bumliztak visszafelé, amikor a későbbre járó hivatali dolgozók még csak befelé tartottak. De kalamajkák alakultak ki az állami vállalatok előtt is, mert a dolgozók egyszerűen nem hitték el, hogy ma is munkaszüneti nap van, s féltek, hogy igazolatlan mulasztásnak tekinti a főnökük, hogy nem jelentek meg - egy minisztérium előtt még déltájt is ácsorogtak savanyú képű öltönyös figurák, várva, hátha felengedi őket a portás. Csak Sztupa és Troché aludtak nyugodtan e lidérces órákban, hiszen ők tegnap - az első vasárnap estéjén - is diszkóban voltak, s táncoltak, mint az ördögök. S közben azt is megfigyelték, hogy míg szombaton majd kicsordult a ház, s a helyi erők voltak többségben, vasárnap már jóval levegősebb volt a parkett, jobbára csak turisták járták. A vendéglátósok nem panaszkodtak, nekik fel sem tűnt a dolog, ilyen a rendes üzletmenet. A külföldiek kevesebben vannak, de drágább italokat kérnek. A polgári lakosság jó része kétlelkűnek volt mondható a megismételt vasárnap kérdésében; örültek ugyan a plusz szabadnapnak, de egyöntetűen tartottak tőle, hogy "úgyis le kell dolgozni". Egyeseknek az fájt, hogy a munkába menéssel meg a hazatakarodással elment legalább a fél délelőtt, amit nem ad vissza nekik senki. S azok tábora sem volt kisebb, akik azt sajnálták, ami Sztupának és Trochénak összejött, mert ha tudják, ők is kétszer mehettek volna diszkóba. Mi biztos kétszer néztünk volna tévét.

Pénteken este kilenckor a Film+-on, illetve a Bosszú az Eiger csúcsán c. film kockáin Clint Eastwood előbb megmássza a Jungfraut, aztán a Gnädige Fraut, ami után az Eiger és Mönch már tényleg nem jelent akadályt. Jó lesz viszont sietve megsíelni, mert húsz perc múlva a ViaSat3 indítja a Halott gengsztereket csupa jóarcú világsztárral (Ving Rhames, Forest Whitaker, John Leguizamo, David Caruso és Linda Fiorentino, róla mindjárt be is rakok egy képet).

Szombaton ismét a nagy Clint születésnapját (a száznegyvenegyediket) ünnepeljük, ezúttal - meglepetésre - a ViaSat6-on, este fél tízkor a Joe Kiddel. Persze minden napra találhatnánk egy filmet a maestróval, de ez azért mégis egy Elmore Leonard-adaptáció, amit John Sturges rendezett, és az ifjú Rober Duvall is domborít benne. Veterán persze volt délután is, a Dunán: A nagy Waldo Pepper, a nagy Robert Redforddal.

Vasárnap éjfél előtt az m1-en Bernardo Bertolucci: Oltalmazó ég. Egy remekművű lektűr értő színrevitele. Előtte negyed kilenckor: Büszkeség és balítélet, egy remekmű igyekvő feldolgozása.

Hétfőn James Woods és Michael J. Fox ökörködnek egy jót a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettőben a Film Manián, kilenctől.

Kedden végre szünet.

Szerdán ismét nagyemberrel hoz össze a sors, sőt, egy egészen kivételes darab akad horgunkra éjfél előtt, már ha előfizetői vagyunk a Cinemaxnak. Nem más jön, mint a Hajts, mondta c. film, Jack Nicholson 1971-es rendezése, a szépséges Karen Blackkel a főszerepben. 1971-ben Jack még nem volt annyira Jack, mint ma, de túl volt már a Szelíd motorosokon és az Öt könnyű darabon, meg több tucat említésre alig is méltó marhaságon. Jó, hogy végül nem lett belőle rendező.

Csütörtökön éjjel lesz az MGM-en egy spagettiwestern 1967-ből. A Sziklák vére azért érdekes, mert Carlo Lizzani rendezte, aki ekkor még szintén nem volt annyira Carlo. Abcúg tévé!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.