Nem lát itt még a macska sem, hiába világít a szeme - Vonyarc és Brokita persze tudott mindenféle különleges lényekről, akik éjjel is láttak a walderdőn, de amikor erről beszéltek, a többiek csak legyintettek. Babonaság, szófia beszéd. Az igazság bonyolult, döbbent rá araszoltában Troché, aki legtöbbször akkor sem hitt Vonyarcnak, ha kérdezett valamit az a kis szerencsétlen. Brokitával meg, ha tehette, szóba sem állt. Ráadásul a sötét mellé félelmetes csönd is járt - aludtak a walderdő vadjai, madár nem járt, odvába kucorodott kicsinyeivel a mókus. Kuss volt. Azaz csak lett volna, ha időnként, s mindig teljesen váratlanul nem hasít bele a csöndbe valami oda nem illő (a walderdő laboratóriumi csendjébe pedig semminő hang nem illett). Sikoly? Hörgés? Futó léptek hol gyengülő, hol felerősödő nesze? Nem hiányzott egyik sem, amikor Sztupa és Troché éjszaka átkeltek a walderdőn. S ha pont ép volt a csend, valamelyikük biztos rálépett egy száraz ágra, egy fészekből kihullott tojás törött cserepére, vagy bármire, ami hangot ad. Így haladtak, fától fáig. Lassan, lassan, félve, de lankadatlan - talán előre. Úgy tervezték, hogy a Kacsaúsztatónál érnek ki a fák közül, majd átvágnak a köves úton a Gyurka-tó felé, s a Bika sor utolsó háza után rátérnek a faluvégre vezető földútra - de milyen messze volt az. Csak az elején jártak, még befele mentek a walderdőbe. Sztupa rátette a kezét egy fa derekára, megállt, megpróbált tájékozódni - tájékozódni a semmiben -, és mikor elképzelte a következő fa helyét, szinte ellökte magát. Olyan sötét volt, ami már nem is fekete, hanem csak semmilyen. Hirtelen sikított valaki vagy valami egészen közelről, s mindketten arra gondoltak, milyen jó is lenne máshol lenni, de jó is lenne másnak lenni, nem a walderdőn éjszaka átvágva a faluvége felé tartó kalandornak lenni. Kisfiúnak vagy tévénézőnek lenni. Nos, annak éppen itt vagyunk mi.
Pénteken (22-én) egészen éjjelig kell várni, hogy (0.55-kor) az m1 előhozakodjék a világ momentán messze legtúlértékeltebb rendezőjének - bizonyára ezer díjjal kitüntetett - 2005-ös Rejtélyével. Igen, Peter Hanekéről beszélek.
Szombaton lesz (a Film+-on, 13.20-kor) a Folytassa, Kleó! Tudom, hogy meséltem már, de ideje lenne megnézzem, hogy tényleg annyira vicces-e, amikor a csávó a banán héját eszi meg benne, mint amilyennek pendelyes koromban találtam. Amúgy este tízig semmi, nem mintha a Dunán ekkor tolt 'szi szonátáért annyira odalennék. Bergman, Bergman, szo, szo. 23.20-kor az m1 kezdi a Töltsön egy éjszakát Woody Allennel c. programot a Süti, nem süti c. remake-be szabott marhasággal, amit aztán 1.30-tól a Filmmúzeum folytat a Kairó bíbor rózsájával. Fél egykor az m2 bedobja a Bűnügyi regény című retrót, ami a hetvenes évek nagy olasz politikai krimijeinek akar szegény maradandó emléket állítani: film a filmnek, ez úgy vélem, ellentmondás. Az hát!
Vasárnap a jó címe miatt feltétlenül említést érdemel a Dunán este tíz előtt kezdődő francia thriller, A kígyó. Azt már nem is mondom, hogy fellép benne Pierre Richard is.
Hétfőn is régi kedvenc keresi kedvünket, a jó Rocky 21.20-tól a ViaSat3-on. Ami még rendben is lenne, de elindul egy lavina, s hozza magával a nézhetetlen folytatásokat.
Kedden, ha nem lenne este tizenegykor a Filmmúzeumon a mérsékelten dicsdús Market Garden hadműveletet megörökítő gigantikus amerikai háborús opusz (eposz?), A híd túl messze van, akkor azon lennénk kénytelenek itt élcelődni, hogy negyed kilenctől az m1-en a Grace nélkül az élet megy, de nem sokkal utána az RTL Klub kezdi A Grace Klinikát - mindig tudtam, hogy a tévé hazudik.
Szerdán és csütörtökön hátravan még a művészettörténet két kimagasló alakja, Freddy Krueger és Mona Lisa. Előbbi az HBO-n, utóbbi az m1-en, éjfél előtt. Ki vagyunk velük segítve.
