tévésmaci

A rozsomák dilemmája

  • tévésmaci
  • 2012. június 30.

Film

Amikor Sztupa és Troché kimentek a térre, furcsa kavalkádra lettek figyelmesek. A hétköznapi egyenszürkébe vagy éppenséggel egyenszínesbe öltözött, dolguk után kajtató emberek között talpig fehérbe öltözött alakok szaladgáltak, látszólag könnyedén és céltalanul.

Olyan volt az egész, mint egy nemzetközi sportesemény díszes megnyitóünnepségének reménytelenség miatt félbehagyott próbája, ahonnan idő előtt lelépett az őrült koreográfus, mintegy a lovak közé hajítván ezzel a gyeplőt. Ilyen volt elsőre, ilyen volt félközelből. Másodikra és egészen közelről már másmilyen volt, nagyon másmilyen. A látszólag könnyedén szaladgáló, fiatalos fehérruhások, ha közel mentek hozzád (itt ugye Sztupához és Trochéhoz), már egyáltalán nem tűntek fiatalnak és könnyednek; ráncosak voltak, kezük, arcbőrük piszkos és beteges, és bűzlöttek is, csak a fehér ruhájuk volt makulátlan meg az a fehér selyemszalag, amit némelyikük húzott maga után futtában. Megpróbálták ugyan kikerülni a többieket, de nem mindig sikerült, volt, akit éppen csak megtaszajtottak, de akadt frontális ütközés is, amikor járókelő és futkosó együtt esett a földre, s káromkodott cefetül mind a kettő; itt-ott ölre is mentek. Sztupa és Troché csak álltak az aluljáróból felvezető lépcső tetején, földbe gyökerezett lábbal. Mintha épp ahonnan jöttek, az aluljáró koldusai és hajléktalanjai öltöztek volna fényes fehér nyári ruhába, nők és férfiak vegyest, mind az összes, aki eddig odalent lakott, s járnák tébolyult táncukat. De nemcsak ennek az aluljárónak a népe, de a város összes klosárja, koldusa itt szaladgált volna. Szaladgáltak, de nem nevettek, viszont fáradni sem látszottak. Sztupát és Trochét, bár páran nagyon közel mentek hozzájuk, nem lökte meg senki, hozzájuk sem értek, igaz, a szemükbe sem nézett senki. 'k ugyan próbáltak szemkontaktust keresni, de nem is láttak még máshova néző szemeket sem, csak a futkosást. Aztán megoldódott minden, a tér négy sarkán sípszó harsant, ami azt jelentette, hogy kezdődik a tévéműsor.

Szombaton (2-án) este (22.45-kor) a tv2 elindít egy új sorozatot, az orvosos-újrakezdős szakágból. A 2009-ben kezdett, Amerikában pár nap múlva (6-án) a negyedik évadát nyitó sorozat biztosan hozza a tisztes középszert, úgyhogy a sikere itthon is biztosítottnak látszik. A dupla nyitóepizódot a csatorna két részre bontva adja. Délután volt a Dunán Ének az esőben, de az, remélem, már önöknek is a könyökükön jön ki. Apropó, a film+-on este kilenctől Kill Bill, amiből bezzeg mind a két részt leadják egymás után, még akkor is, ha a könyökükön jön ki (a szereplőkén, a bélésük). Engem tán a 21.55-kor a Cinemaxon kezdődő angol vígjáték hoz valamennyire lázba, de az is csak a címe miatt: Kisvárosi rock'n'roll. Bár még meggondolom, hogy pont ezért fizessek elő.

Vasárnap újabb (ezúttal visszatérő) sorozat: a ViaSat délután háromtól zúzza A vörös Pimpernel ezredfordulón készített, ugyancsak angol kiszerelését (öt epizód, két évadba sűrítve) a nagyszerű Richard E. Granttel a címszerepben. A Dunán este nyolctól Doktor Zsivágó klasszik Omar Shariffal - dettó két részre bontva. Az igazi érdekességet - ha nem is a féktelen izgalmakat - az éjszaka hozza el, mint már annyiszor az életben: a tv2-n fél egy előtt kezdődik Alfred Hitchcock egészen késői munkája, a Családi összeesküvés, Karen Blackkel és Bruce Dernnel a főszerepben. A film egy rablógyilkos mesés örökségéről szól, de van benne jósnő is.

Hétfőn adásszünet.

Kedden sem visszük túlzásba, de a Filmmúzeumon délutáni negyed hatkor beinduló Kettős gyilkosság című, 1977-es francia-olasz film stáblistája kétségkívül komoly díszszemle. Már a rendező sem akárki, hanem Steno, de fellép Marcello Mastroianni, Ursula Andress, Agostina Belli, Peter Ustinov és Jean-Claude Brialy - mind úgyszólván fénykorában.

Szerdán kipihenjük őket.

Csütörtökön ugyancsak egy öregkori mű: Louis de Funés kései, mégis elkerülhetetlen találkozása a magas kultúrával: A fösvény 15.20-tól a film+-on.

Ezekért aligha érdemes bekapcsolni a tévét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.