tévésmaci

A rozsomák dilemmája

  • tévésmaci
  • 2012. június 30.

Film

Amikor Sztupa és Troché kimentek a térre, furcsa kavalkádra lettek figyelmesek. A hétköznapi egyenszürkébe vagy éppenséggel egyenszínesbe öltözött, dolguk után kajtató emberek között talpig fehérbe öltözött alakok szaladgáltak, látszólag könnyedén és céltalanul.

Olyan volt az egész, mint egy nemzetközi sportesemény díszes megnyitóünnepségének reménytelenség miatt félbehagyott próbája, ahonnan idő előtt lelépett az őrült koreográfus, mintegy a lovak közé hajítván ezzel a gyeplőt. Ilyen volt elsőre, ilyen volt félközelből. Másodikra és egészen közelről már másmilyen volt, nagyon másmilyen. A látszólag könnyedén szaladgáló, fiatalos fehérruhások, ha közel mentek hozzád (itt ugye Sztupához és Trochéhoz), már egyáltalán nem tűntek fiatalnak és könnyednek; ráncosak voltak, kezük, arcbőrük piszkos és beteges, és bűzlöttek is, csak a fehér ruhájuk volt makulátlan meg az a fehér selyemszalag, amit némelyikük húzott maga után futtában. Megpróbálták ugyan kikerülni a többieket, de nem mindig sikerült, volt, akit éppen csak megtaszajtottak, de akadt frontális ütközés is, amikor járókelő és futkosó együtt esett a földre, s káromkodott cefetül mind a kettő; itt-ott ölre is mentek. Sztupa és Troché csak álltak az aluljáróból felvezető lépcső tetején, földbe gyökerezett lábbal. Mintha épp ahonnan jöttek, az aluljáró koldusai és hajléktalanjai öltöztek volna fényes fehér nyári ruhába, nők és férfiak vegyest, mind az összes, aki eddig odalent lakott, s járnák tébolyult táncukat. De nemcsak ennek az aluljárónak a népe, de a város összes klosárja, koldusa itt szaladgált volna. Szaladgáltak, de nem nevettek, viszont fáradni sem látszottak. Sztupát és Trochét, bár páran nagyon közel mentek hozzájuk, nem lökte meg senki, hozzájuk sem értek, igaz, a szemükbe sem nézett senki. 'k ugyan próbáltak szemkontaktust keresni, de nem is láttak még máshova néző szemeket sem, csak a futkosást. Aztán megoldódott minden, a tér négy sarkán sípszó harsant, ami azt jelentette, hogy kezdődik a tévéműsor.

Szombaton (2-án) este (22.45-kor) a tv2 elindít egy új sorozatot, az orvosos-újrakezdős szakágból. A 2009-ben kezdett, Amerikában pár nap múlva (6-án) a negyedik évadát nyitó sorozat biztosan hozza a tisztes középszert, úgyhogy a sikere itthon is biztosítottnak látszik. A dupla nyitóepizódot a csatorna két részre bontva adja. Délután volt a Dunán Ének az esőben, de az, remélem, már önöknek is a könyökükön jön ki. Apropó, a film+-on este kilenctől Kill Bill, amiből bezzeg mind a két részt leadják egymás után, még akkor is, ha a könyökükön jön ki (a szereplőkén, a bélésük). Engem tán a 21.55-kor a Cinemaxon kezdődő angol vígjáték hoz valamennyire lázba, de az is csak a címe miatt: Kisvárosi rock'n'roll. Bár még meggondolom, hogy pont ezért fizessek elő.

Vasárnap újabb (ezúttal visszatérő) sorozat: a ViaSat délután háromtól zúzza A vörös Pimpernel ezredfordulón készített, ugyancsak angol kiszerelését (öt epizód, két évadba sűrítve) a nagyszerű Richard E. Granttel a címszerepben. A Dunán este nyolctól Doktor Zsivágó klasszik Omar Shariffal - dettó két részre bontva. Az igazi érdekességet - ha nem is a féktelen izgalmakat - az éjszaka hozza el, mint már annyiszor az életben: a tv2-n fél egy előtt kezdődik Alfred Hitchcock egészen késői munkája, a Családi összeesküvés, Karen Blackkel és Bruce Dernnel a főszerepben. A film egy rablógyilkos mesés örökségéről szól, de van benne jósnő is.

Hétfőn adásszünet.

Kedden sem visszük túlzásba, de a Filmmúzeumon délutáni negyed hatkor beinduló Kettős gyilkosság című, 1977-es francia-olasz film stáblistája kétségkívül komoly díszszemle. Már a rendező sem akárki, hanem Steno, de fellép Marcello Mastroianni, Ursula Andress, Agostina Belli, Peter Ustinov és Jean-Claude Brialy - mind úgyszólván fénykorában.

Szerdán kipihenjük őket.

Csütörtökön ugyancsak egy öregkori mű: Louis de Funés kései, mégis elkerülhetetlen találkozása a magas kultúrával: A fösvény 15.20-tól a film+-on.

Ezekért aligha érdemes bekapcsolni a tévét.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.