Hagyni azért nem hagyom, jól jöhet ez még - gondolta, s az Astoriából is felhajtott pár reményteljes jelöltet. Sztupa élő szóban már pontosabban tájékoztatta: sürgönyözött valami Isztomin elvtárs, valami szárnysegéd vagy tisztiszolga, egy pökhendi pojáca, hogy nagyon rövid ideig tudnak Magyarországon tartózkodni, s csak a legszűkebb pártvezetéssel találkoznak. Nem lesz semmi szabadidejük, s akkor Szorkin csak a személyes barátaival akar találkozni, de az egész nem bír tovább tartani egy óránál, illetve, ha belefér nekünk, az egyórás program után kimehetünk vele a kocsijában a tököli reptérre, ahonnan húz is már haza. Az anyja köcsögit, csettintett Troché. Ez még semmi, tudod, mit akar csinálni? Vodkát inni? Hideg. Nem találgatok. Sztupa tajtékzott: elmenni az állatkertbe! A hová? Isztomin azt írta, "rendkívül megtisztelnénk", ha tennénk Szorkinnal egy sétát "a méltán világhírű" budapesti állatkertben, aminek ő régi rajongója. Mit jelentsen ez? Így akar valamit üzenni? Mit, hogy ez az Istopirin egy állat? Vagy akikkel tárgyal, azok állatok? Nem újság. Tudja az isten, mindenesetre megvan az időpont is, amikor találkozunk. Sztupa elővette a noteszát, belefirkantott valamit, kitépte a lapot és odaadta Trochénak, majd a fölső lapokat is kitépte (legalább ötöt), s összegyűrve a vaskályhához lépett. A kályha előtti tálcáról felvette a fémfogantyút, amivel a kályhaajtót nyitni lehetett, s behajította a tűzbe a papírlabdát. Troché e szavakkal követte a példáját: azért szívesebben mentem volna a Savoyba. Mi meg a tévé elé.
Szombaton (19-én) este lesz a Bajnokok Ligájának a döntője, tehát minden csatorna arra készül, hogy azt nézik a népek. Ilyenformán a nap egyetlen említésre érdemes darabja a Dunán négy után elkezdett Balkezes pisztolyhős, 1958-ból, az ifjú Paul Newmannel Billy gyerek szerepében. Nagy éve ez Paulnak, ekkor jön ki a Hosszú, forró nyár meg a Macska a forró bádogtetőn is - mindközönségesen ekkor fut tehát be. De nem panaszkodhat a rendező, Arthur Penn sem, hisz ő épp ezzel a filmmel vált (stílusosan: nyergel) át a tévésorozatokról a mozifilmekre, hogy ott aztán olyan opusokkal örvendeztesse meg például a westernek barátait, mint a Kis nagy ember vagy a Missouri fejvadász. Mondjuk Billy fiú nekem kicsit csinoskára sikerült itt, jobban bírom a szakadt gyilkoskákat.
Vasárnap visszavisszük az üvegeket.
Hétfőn viszont az előfizetéses csatornákon adjuk meg az előre hozott üzemszünet árát - éjszaka. Éjféltől a Tű a szénakazalban 1981-es kiszerelése lesz a Cinemaxon, az ördögnél is sokkal gonoszabb Donald Sutherlanddel, mérsékelt izgalmi fokon. Ötven perc múlva ugorhatunk az HBO-ra, Az 54. hadtest az amerikai polgárháborúban vitézkedő színes bőrűek lebírhatatlan alakulatáról mesél el egy szerfelett megható, ám hiriggazdag történetet, olyan arcokkal, mint Denzel Washington vagy Morgan Freeman.
Kedden még mindig Cinemax, este nyolckor Alan Parker filmje, az Angyal a lépcsőn. Háromnegyed tizenegy előtt térünk vissza a kódolatlan világba: Otthonom, Idaho az MGM-en. 0.55-kor pedig a Filmmúzeumon a Mechanikus narancs (ami nem a lap ezen rovatáról szól, áh).
Szerdán jön Sigourney Weaver mint Dian Fossey a Gorillák a ködben című filmmel nyolc után a Dunára. Csakhogy akkor már öt perce megy az MGM-en Billy Wilder műve, a Csókolj meg, tökfej! S utána Párizs blues lesz, a Hosszú, forró nyarat is rendező egészen kiváló Martin Ritt munkája, nota bene: ugyancsak Paul Newmannel, aki a coltot harsonára cseréli itt (de mégsem lesz Antoine Batiste).
Csütörtön Johnny Cash lép fel Columbónál, a ViaSat 10.20-as matinéján. Mint a fentiekből is kitűnik, tévézni időpocséklás.
