tévésmaci

Kerecsen a kikericsen

  • tévésmaci
  • 2012. augusztus 5.

Film

Amikor Sztupa és Troché látszólag semmittevéssel töltötték idejüket a közeli világvárosban nyitott irodájukban, valójában lázas munka folyt. Romonade, a titkárnő - akit Troché az utóbbi időben csak Jancsinak szólított - keze alatt égtek a telefonok, zakatolt a telexgép, s a teremnek beillő tágas váróhelyiségben is kezdtek gyülekezni a reménybeli ügyfelek.

Sztupa a laptopját bújta, Troché a kanapén hevert, odakünn a szél sem rebbent. Percek múlva Sztupa mégis felemelte a fejét, s szárazon ennyit mondott: Ómafa azt írja, hogy itt lenn az utcán, rögtön szemben velünk már három napja parkol egy kisbusz, az oldalán WibauBaugesellschaft mbH felirattal, és nem mozdul. Nem látta senki megérkezni, nincs sofőrje, aki beszaladna egy rongyos kifliért a türkmén pékhez. Azt írja még, hogy nekilát ellenőrizni a saját kameráinkat, s egy belső emberét ráállította a térfigyelő rendszerre is. Trochét különösebben nem rázta meg a hír: Lehallgatnak-e? Vagy mit csinálnak, s miért? Jó, hogy azt nem kérdezed, kinek dolgoznak. Tényleg, erről jut eszembe - váltott témát Troché -, milyen kár, hogy a magyarban az oligarcha kifejezés lett a divatos, mondjuk a tycoonnal szemben. Miért? Mert a tycoonnak van egy ilyen nemzeti akusztikája. Mije? Hangzása, tájkún, nem értem, hogy mit nem értesz. Olyan, mint a tanyasi tojás, vagy a réti sas: Tájkúnfajta, nagyszemű legény volt, kínzottja sok-sok méla vágynak, csordát őrzött és nekivágott a híres magyar Hortobágynak, satöbbi, satöbbi... Ja, basszus, a Hortobágy fűzfapoétája, aki vagy, lenn meg hesszel a titkosszolgálat. Várj, képzeld csak el, megjelenik a csóka, mindenki tudja, hogy tele van ebül szerzett dellával, utálja is mindenki szükségképpen, csakhogy kiderül róla, hogy nem oligarcha, egy lópikulát, inkább tájkún, az már majdnem olyan, mint a vizipalóc vagy a déltirpák, közülünk való, a mi fiunk borja. Felléphetne a tévében is vele. Tényleg, a tévé, majd' elfelejtettem.

Pénteken (6-án) egy 1969-es háborús filmmel jelentkezik 21.00-tól a Hálózat tévé. A Sasok London felett arról szól, hogy angolul perfekt németek beszivárognak, és persze lebuknak; azt már önök is tudják, miért. A jó öreg Martini Dry/Zwei problematikum miatt. S ha ehhez még hozzácsapjuk a ma is aktív direttore, Enzo G. Castellari nevét (Extralarge sorozat, Keoma), garantált a nagy muri.

Szombaton már négykor beleszaladunk egy westernbe a Dunán, ráadásul a Jeremiah Johnsonként maga Bob Redford lép elénk, szinte a fénykorában (1972). Aki Julia Robertset is akarja fiatalon látni, vagy épp Kefír Sutherlandet, esetleg a magyar származású Kevin Bakonyit, az kilenc után húzzon a ViaSatra, mert nevezettek és mások az Egyenesen át című marhaságban többször is meghalnak, majd föléröznek. A film+ leadja A nagy kékséget, amiben még úgy nézett ki, hogy Luc Besson filmrendező lesz. Nos, nem lett, s még azt sem mondhatjuk, hogy szerencsére. Azt akkor mondhatnánk, ha elment volna búvárnak, a Búvár Lükk. A Story4 tíz után A sebhelyesarcúval jön. S aki még fél éjfél után is fenn van, megnézheti a nemzeti főadón Jason Isaacset Az El Escorial-összeesküvésben Julia Ormond és egy raklap egyéb sztár oldalán. Ha rám hallgatnak viszont, a mondott művésszel inkább a Vértestvéreket, a Case Historiest vagy a The State Withint nézik meg, esetleg az Awake-et.

Vasárnap fél öt után a Dunán Hyppolit, a lakáj. Fél nyolc után jön a Wrong man (A tévedés áldozata) Henry Fondával és Vera Milesszal, 1956-ból, feketén-fehéren.

Hétfőn Bergman a Cinemaxon 0.40-kor (Szenvedély), előtte volt Forman (Hair), nyolctól. Tizenegy előtt Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya a film+-on.

Kedden Forman a Dunán 21.15-kor (Egy szöszi szerelme).

Szerdán megint Bergman, most az m2-n, 23.25-kor (Tükör által homályosan).

Csütörtökön logikusan megint Forman jönne, a Tűz van, babámmal, de a tévében logikát keresni szamárság: a Film+ 15.05-kor a Tűzszekereket, 21.00-kor pedig a Tűzhányót adja. A Hálózat ugyanekkor a Tűz Afganisztán fölöttet. Tüzeljék el a tévéjüket önök is!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.