Amikor Sztupa és Troché először beszéltek egymással, az a módfelett szűkre szabott ebédidőre esett. Kilencven gyerek ült a csarnok három hosszú asztalánál, és fáztak. A bejárat felőli oldalon - merőlegesen a többire - állt egy negyedik asztal is, annál csak hatan ettek, persze úgy közben szemmel tartották a szerencsétlen kölköket. Rájuk nézve az ördögön kívül senkinek nem jutott volna eszébe, hogy nevelők lehetnek, csupán közönséges bűnözőknek tűntek. Négy pacák és két asszony. Zabáltak, mintha őket is hajtotta volna valaki. Sztupának nem volt különösebb szokása megfigyelni a kicsiket, az újakat, kivált emberszámba venni mulasztotta el őket - rangjához méltón (egyszerűen túl régóta penészedett itt). De ez a kicsi más volt, vadabbnak és ostobábbnak látszott a sok egyforma kis riadtarcúnál, de ami egészen furcsává tette, az a meglepő vidámsága volt. Nem vigyorgott, mint az ütődöttek, de Sztupa többször is látta szívből nevetni. Itt? Mit röhög ez a kis hülye? Most rászólt: Ne habzsolj, ne egyél olyan gyorsan! De hát elviszi a szörny, ha nem eszem meg időben. Nem baj, ha rendesen megrágod, vagy legalább megforgatod valamennyire a szádban, megpróbálod érezni az ízét, akkor a kevesebbel többre mész, jobban kitart benned, nem maradsz annyira éhes. Az ízét? Ennek a mosléknak? Rágni? Ez kása - Sztupa mintha meg sem hallotta volna a kicsi ellenvetéseit. Na, ja, ha meghallja, nyilván fölképeli, hiszen az teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy csipszar visszaugasson, egyáltalán hozzászóljon egy veteránhoz. De ő beszélt, beszélt, előbb tele szájjal, az állán lecsorgó kását visszatörölve, aztán, mintha maga sem venné észre, lassított. Nem vett annyit a kanalára, s tovább csócsálta szájában. Mintha direkt hagyott is volna egy kicsit a pléhből hajlított, az intézeti leltárban "adagtál" néven feljegyzett tányérkáján, mire egy gúnyos megjegyzéssel elszedték előle. Tán túl sok volt? Troché oda sem nézett, csak Sztupát figyelte. Mint mi a tévét, hálás odaadással.
Pénteken (4-én) már löncstájmban nekikezdünk a Filmmúzeumon: az Egy kis gubanc John Cassavetes utolsó filmje, teljesen parttalan és önmagáért való ökörködés a vég előtt a régi haverokkal. A csatorna éjszakára már egy jóval céltudatosabb ökörködést is prezentál: Robert Altman M.A.S.H. című filmjét úgy röhögi végig az ember, hogy közben mindent, de az utolsó szögig mindent megtud a háborúról. Este nyolckor volt a Cinemaxon Harold és Maud - nemrég emlegettük őket Gus van Sant filmje kapcsán.
Szombaton a közeles harmadik rész promójaként a tv2 este fél nyolc után lenyomja a maga nemében perfekt Sötét zsarukat, és ha sietünk, nem késsük le utána Melchiades Estrada egyik temetését sem a háromból a film+-on. Ám aki kiszáll, mondjuk a második (vagy Horány) után, az a Dunán hallgathatja Az oboa hangját. Hogy milyen az? Honnan tudjam. Kérdezzék Koós János altábornagyot!
Vasárnap a Duna Tv a hamari győzelem napjára célozván levetíti este nyolctól A bukás - Hitler utolsó napjai című német filmet. A ViaSat3-ra fél éjfélkor már meg is érkezett A hasfelmetsző, hogy megküzdjön a háromnegyedkor az MGM-re befutó Nagymenőkkel.
Hétfőn ezt nem fogják elhinni, a Duna Tv megküldi ezredszer is a magyar televíziózás egyik örök szégyenét, a Rózsa Sándor című sorozatot. Szerintem szégyelljék magukat, és akkor még nem is említettem, hogy szerdán a Kántort is kezdik. Basszus, mér' nem csinálnak hozzá mindjárt spin-offot is?
Kedden ugyanez a csatorna este nyolckor indítja Bergman polgártárs A csend című versenyművét a Cinemax A ház című tavalyi cseh jelöltje ellen - lesz is marhanagy nézettség!
Szerdán éjjel a mondott Cinemax Gillo Pontecorvo méltán klasszikus számával, Az algíri csatával jön, de ki a manó néz fél háromkor tévét? Az már különben is csütörtök, amikor az RTL Klub a héten mindent elhomályosító Megacápa az óriáskrokodil ellent vetíti le, jegyezzük meg jól az időpontot, 21.25-kor. Aki sokat nézi a tévét, előbb-utóbb azt fogja hinni, hogy létezik 500 folyóméter hosszú krokodil.
