tévésmaci

Ló a tájban

  • tévésmaci
  • 2012. július 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kulturális szférában nyomultak, az szerencsére nem tartott sokáig. Hogy kinek a szerencséjére nem, arra sok jelentkező akadhat, szám szerint három: Sztupa, Troché és a kulturális szféra.

Elég az hozzá, hogy a hivatali teendőik mellett akkoriban működtettek egy kis programszervező vállalkozást is: neves fővárosi művészeket ajánlottak ki vidéki és határon túli kultúrházaknak, szórakozóhelyeknek. Vitték, vitték a versműsorokat is, de a nótaestek kelendőbbek voltak, nem is azok, ahol profi nótaénekesek léptek fel, inkább amikor neves vagy épp nevesedő színészek játszották el, hogyan mulat a magyar (ha ez alatt Jávor Pált és kortársait értjük). Ám megvallva őszintén a tényállást, volt egy ennél is népszerűbb attrakciójuk: egy vándor-pornószínész-trupp! Abból ugyan a kultúrházak - egy-egy avantgárd fesztivált leszámítva - nem kértek, de bejelentkeztek sűrűn a kocsmák és a kaszinók. Különösen nyáron, a kerthelyiségek szezonjában keresték az együttest - a népek imádták a lombok árnyában malackodó művészeket. A kocsmárosok állították, hogy megéri a csoport a pluszkiadásokat, ilyenkor a bevételük az egekig szökik. Egyszer-kétszer Sztupa és Troché is megnézték a műsort, s maguk is csodálkoztak, hogy mekkora az érdeklődés. Nem ám csak férfiak tartózkodtak a kitüntetett alkalomra nézőtérré átlényegülő kocsmaudvarban, de asszonyok is szép számmal, néhány gyereket is láttak szaladgálni, de mielőtt "felment a függöny", őket hazazavarták - Sztupa és Troché figyelmét az sem kerülte el, ahogy visszaszüremkedtek a kerítés likaihoz. Képviseltette magát a rendőrség, és volt kirendelve ügyeletes tűzoltó is - ah, ha a vágyak lángra kapnak, akkor kell majd közbelépnie. A trupp amúgy sztenderdeket játszott, csupa olyan jelenetet, aminek nagy volt a kosztümigénye. Ám a műsor jellegére tekintettel mindig nagyon későn kezdtek. Olyankor mi már régestelen rég a tévéadást bámuljuk.

Pénteken (8-án) kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság az m1-en - milyen szerencse, hogy minket itt csak filmek érdekelnek. Már délutáni negyed hatkor a film+-ra érkezik a Metró 1985-ből, amikor még úgy tűnt, hogy Luc Bessonból jó rendező lesz, Christopher Lambert-ből pedig jó színész. Ne legyenek soha nagyobb csalódásaink! Este kilenckor a Hálózat Tv-n még mélyebbre ássuk magunkat a szerfelett kínos francia félmúltban: Valaki az ajtó mögött (1971). Sajnos ez a valaki Charles Bronson, és neje őnagysága, bizonyos Jill Ireland vagy Anthony Perkins elől bújt oda - ne kérdezzék, hogy mitől francia ez a rémes műdarab. Megmondom én anélkül is: a zenéjét Georges Garvarentz szerzette, aki a Surcoufét is. Épp itt az ideje, hogy meghallgassuk (http://www.youtube.com/watch?v=YOUAOcdlTcs)! Király volt, nem?

Szombaton Maci Laci az HBO-n simán lenyomja a német-portugált este nyolckor, kilenctől pedig a Törés a Coolon a második félidőt. Ez az, amiben Sir Anthony (az ősi Hopkinsok közül) megvalósítja a tökéletes bűntényt.

Vasárnap éjjel egykor, naná, majd reggel hatkor indul Az éjszakai busz irániakkal a fedélzetén az m1-ről. A MiB értő nézői azonban már túl vannak egy Rumlis vakáción nyolctól a tv2-n. A köztes populáció nézte a Dunán a Suttogásokat és sikolyokat, 11-től.

Hétfőn a helybéli lágyszívű kritikus elírta előlünk beljebb a műsort, de ha a Bűnös Miami után is maradnak az HBO-n, megnézhetik Kris Kristofferson és Val Kilmer hangulatos kettősét Az éjszaka országaiban - anno dicsértük.

Kedden megint Hálózat, kilenctől! Hol, ha nem itt: A per. Nyilván egy jutányosabb Perkins-pakk esett le a kamionról. Rögtön utána a Filmmúzeumon A hét mesterlövész - na, annak is van egy zenéje: Elmer Bernstein. Dúdoljam?

Szerdán végre szünnapot tartunk.

Csütörtökön is azt kéne, bár Sharon Stone és az Elemi ösztön sokaknak csábító lehet a film+-on, tizenegykor. Bár ezzel az erővel a Vigyázat, Vadnyugat!-ot is megnézhettük volna nyolctól a Filmmúzeumon. Keresek is hozzá egy képet mindjárt az örök kedvencről, Riccardo Pizzutiról. Maguk is nézegessenek képeket tévézés helyett!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.