tévésmaci

Ló a tájban

  • tévésmaci
  • 2012. július 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kulturális szférában nyomultak, az szerencsére nem tartott sokáig. Hogy kinek a szerencséjére nem, arra sok jelentkező akadhat, szám szerint három: Sztupa, Troché és a kulturális szféra.

Elég az hozzá, hogy a hivatali teendőik mellett akkoriban működtettek egy kis programszervező vállalkozást is: neves fővárosi művészeket ajánlottak ki vidéki és határon túli kultúrházaknak, szórakozóhelyeknek. Vitték, vitték a versműsorokat is, de a nótaestek kelendőbbek voltak, nem is azok, ahol profi nótaénekesek léptek fel, inkább amikor neves vagy épp nevesedő színészek játszották el, hogyan mulat a magyar (ha ez alatt Jávor Pált és kortársait értjük). Ám megvallva őszintén a tényállást, volt egy ennél is népszerűbb attrakciójuk: egy vándor-pornószínész-trupp! Abból ugyan a kultúrházak - egy-egy avantgárd fesztivált leszámítva - nem kértek, de bejelentkeztek sűrűn a kocsmák és a kaszinók. Különösen nyáron, a kerthelyiségek szezonjában keresték az együttest - a népek imádták a lombok árnyában malackodó művészeket. A kocsmárosok állították, hogy megéri a csoport a pluszkiadásokat, ilyenkor a bevételük az egekig szökik. Egyszer-kétszer Sztupa és Troché is megnézték a műsort, s maguk is csodálkoztak, hogy mekkora az érdeklődés. Nem ám csak férfiak tartózkodtak a kitüntetett alkalomra nézőtérré átlényegülő kocsmaudvarban, de asszonyok is szép számmal, néhány gyereket is láttak szaladgálni, de mielőtt "felment a függöny", őket hazazavarták - Sztupa és Troché figyelmét az sem kerülte el, ahogy visszaszüremkedtek a kerítés likaihoz. Képviseltette magát a rendőrség, és volt kirendelve ügyeletes tűzoltó is - ah, ha a vágyak lángra kapnak, akkor kell majd közbelépnie. A trupp amúgy sztenderdeket játszott, csupa olyan jelenetet, aminek nagy volt a kosztümigénye. Ám a műsor jellegére tekintettel mindig nagyon későn kezdtek. Olyankor mi már régestelen rég a tévéadást bámuljuk.

Pénteken (8-án) kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság az m1-en - milyen szerencse, hogy minket itt csak filmek érdekelnek. Már délutáni negyed hatkor a film+-ra érkezik a Metró 1985-ből, amikor még úgy tűnt, hogy Luc Bessonból jó rendező lesz, Christopher Lambert-ből pedig jó színész. Ne legyenek soha nagyobb csalódásaink! Este kilenckor a Hálózat Tv-n még mélyebbre ássuk magunkat a szerfelett kínos francia félmúltban: Valaki az ajtó mögött (1971). Sajnos ez a valaki Charles Bronson, és neje őnagysága, bizonyos Jill Ireland vagy Anthony Perkins elől bújt oda - ne kérdezzék, hogy mitől francia ez a rémes műdarab. Megmondom én anélkül is: a zenéjét Georges Garvarentz szerzette, aki a Surcoufét is. Épp itt az ideje, hogy meghallgassuk (http://www.youtube.com/watch?v=YOUAOcdlTcs)! Király volt, nem?

Szombaton Maci Laci az HBO-n simán lenyomja a német-portugált este nyolckor, kilenctől pedig a Törés a Coolon a második félidőt. Ez az, amiben Sir Anthony (az ősi Hopkinsok közül) megvalósítja a tökéletes bűntényt.

Vasárnap éjjel egykor, naná, majd reggel hatkor indul Az éjszakai busz irániakkal a fedélzetén az m1-ről. A MiB értő nézői azonban már túl vannak egy Rumlis vakáción nyolctól a tv2-n. A köztes populáció nézte a Dunán a Suttogásokat és sikolyokat, 11-től.

Hétfőn a helybéli lágyszívű kritikus elírta előlünk beljebb a műsort, de ha a Bűnös Miami után is maradnak az HBO-n, megnézhetik Kris Kristofferson és Val Kilmer hangulatos kettősét Az éjszaka országaiban - anno dicsértük.

Kedden megint Hálózat, kilenctől! Hol, ha nem itt: A per. Nyilván egy jutányosabb Perkins-pakk esett le a kamionról. Rögtön utána a Filmmúzeumon A hét mesterlövész - na, annak is van egy zenéje: Elmer Bernstein. Dúdoljam?

Szerdán végre szünnapot tartunk.

Csütörtökön is azt kéne, bár Sharon Stone és az Elemi ösztön sokaknak csábító lehet a film+-on, tizenegykor. Bár ezzel az erővel a Vigyázat, Vadnyugat!-ot is megnézhettük volna nyolctól a Filmmúzeumon. Keresek is hozzá egy képet mindjárt az örök kedvencről, Riccardo Pizzutiról. Maguk is nézegessenek képeket tévézés helyett!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.