MaNcs 36. évf. 47. sz. (2024-11-20)
Erős menetben van Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki nem mellesleg 2018-tól a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének elnöke, 2020-tól pedig a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke is. Épphogy megúszta az ’56-ról elővezetett gondolatkísérletét – sőt újabban már ő vádol, ti. a mondatát kiragadták a kontextusából, tudatosan félremagyarázták, stb. –, most a PhD-dolgozatának eljövendő védése miatt bántják szegényt.
„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva, amely az orgonaművészt fiatalkorú fiúk szexuális kizsákmányolójaként mutatta be. Dúró nem először aratott efféle sikert.
Magyarországon úgy megy, hogy négyévente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.
Biztosan indul 2026-ban a budapesti újbalos Szikra Mozgalom egyik arca, aki szerint Magyar Péternek nem Budapesten kell választást nyerni. Eredményekről, átrajzolt választókerületekről és a baloldali politizálásról beszélgettünk.
Minden eddiginél jobban átszabná az éppen HUN–REN Magyar Kutatási Hálózat nevet viselő intézményrendszer működését a kormány. Ami létrejönne, az leginkább az egyetemek modellváltására emlékeztet.
Távolról nézve meglepetés, közelről figyelve nem annyira váratlan fordulat, hogy egy hajdúsági kisváros lakói leváltották a régóta regnáló fideszes városvezetést. A történetben teret kapnak a korábbi ellenzéki pártokból kivált civilek, megjelenik benne az akkumulátorgyár-para, felbukkan Magyar Péter is, és a háttérben pi víz csordogál a közkútból.
Ellenzékiek és függetlenek vezette településeken kerültek szembe egymással képviselők és választott tisztségviselők az elmúlt hetekben. A jelek szerint sokan keresik a helyüket, miután a parlamenti ellenzéki pártok támogatottsága a bejutási küszöb környékére esett vissza, s egyes kutatások szerint a Tisza Párt már megelőzi a Fideszt is.
Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.
A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.
Wéber Kata darabjában, az Egy nő anatómiájában játssza a főszerepet, ennek kapcsán beszélgettünk az ösztönösségről, a mértéktelenségről és arról, hogy mitől izgalmas a színészet.
A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)
A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.
Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.
Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.
Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.
Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.
Először Magyarországon találkoztam a műveivel, az évet is tudom, 1994-ben. Akkor jelent meg az Ex Symposion című folyóirat (az újvidéki Új Symposion egyik örökösének) róla készült tematikus száma.
36 évvel az első rész után érkezett a mozikba a Beetlejuice – Kísértethistória folytatása. Tim Burton sötét komédiájában anno Michael Keaton alakította a túlvilági, kanos és szókimondó démont, aki a Beetlejuice Beetlejuice-ban napjaink legismertebb sikolykirálynője, Jenna Ortega oldalán tért vissza. Az alapmű forgatókönyvírójával róluk beszélgettünk, és sűrűn emlegettük James Cameront is.
Chagall képeit igazán könnyű szeretni. Most száz képét állították ki, a nagyszabású tárlat a leköszönő főigazgató, Klaus Albrecht Schröder utolsó nagy projektje. Bár volt az ő ideje alatt is Bécsben Chagall-tárlat, a Kunstforumban főleg a zsidó színház számára készült terveire koncentráltak.
Az ember feltalálta az időt, aztán kezet mosott – de ez sem nyugtatta meg.
Marlon Brando E dalra tanított anyám című, Robert Lindsey-vel közösen írt önéletrajzát monodráma formában Vecsernyés János állította színpadra.
Általános nyugati családmodell: szép ház, nagy autó, magát betegesen túlvállaló feleség, és az ő három gyermeke – két saját, egy meg az anyósé.
Olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a rockzene temetése valamikor az 1990-es évek végén indult meg.
Röpke földi pályafutásunk értékelése terén két fő teória versenyez.
Sophie Allison azok közé a fiatal énekes-dalszerzők közé tartozik, akik tinédzserkoruk óta nagyon tudatosan dolgoztak karrierjük építésén.
Tudományos körökben is felerősödött a félelem attól, hogy leállhat az Észak- és Nyugat-Európának viszonylag enyhe klímát garantáló Észak-atlanti-áramlat. De nyugalom, ez azért nem holnapután lesz.
Az 5-ös busz 1927. július 19-én közlekedett először a Lánchíd pesti hídfője és a Marczibányi tér között, de hamar megváltoztatták a végállomásait.
