TPP

Iráni házaspár érkezik Athénba két éve nem látott egyetemista fiához, de nem találják sem a hónapok óta elhagyott albérletben, sem az évek óta nem látogatott egyetemen.

Hazatérős filmben az amcsik erősek. Évente több tucat produkcióban utazik családtagja temetésére egy-egy nagyvárosban elpuhult főhős.

Döbbenetes lepusztultság, elmaradottság és a sosem volt dicsőség megalomán emlékművei.

Meghalós film – egyenesen a Nagy Műfajkalauz, avagy Hogyan készítsünk zsánerfilmet című könyv tárgymutatója alapján.

Életrajzi filmet nem lehet elrontani. A Nagy Névre mindenki kíváncsi: szeretjük nézni a kimagasló tehetség korántsem mindig kimagasló életének a mi kis ítéletünk alá vonható szegmenseit.

Az Ukrajna keleti részén (a nyílt vagy burkolt, de következetesen letagadott orosz be­avatkozás folyományaként) állandósult polgárháborús állapotok legrombolóbb következménye nem az anyagi javakban, politikai szuverenitásban, társadalmi kohézióban esett (egyébként jóvátehetetlen) kár, hanem a mindenkit deformáló polgárháborús (gyanakvástól, gyűlölettől, bosszúvágytól terhelt) tudatállapot kialakulása. Amely belülről mérgez. A drámaíró Natalija Vorozsbit első, máris markáns szerzőiségről tanúskodó filmjét ez a tudatállapot hatja át.

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

A blöff bejött.

Tegye fel a kezét, aki nem találkozott még a partnerre sóvárgó esküvőszervező kizárólag amerikai B filmekben előforduló figurájával.

Új lakó érkezik az idősek otthonába, fess úriember, testileg-szellemileg friss, ápolt nyolcvanas.

Mi sem menőbb manapság, mint influenszernek és fitneszgurunak lenni.

Egy kiemelkedő életművet létrehozó alkotó portréfilmjét mint filmet, sosem a mű teszi figyelemre érdemessé, hanem az élet.