TPP

A rendezői alteregó kilencéves, fakarddal hadonászik, pajzsa horpadt kukafedél.

Erich Kästner egyetlen az ún. ifjúsági kategóriába nem sorolható regénye szatíra volna.

Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.

A „kiderülős” filmek arra a félelemre alapozva ragadják meg a nézőt, hogy minden másképpen van.

Valami fogadás lehet a dologban.

A legjobb Mel Gibsonnak. Ki se mozdul a díszletből, annyi a dolga, hogy gondterhelt arccal telefonál, közben fölteszi az asztalra a lábát, lehúz egy pohár whiskyt, vagy bekap valami tablettát – ahogy az amcsi filmekben szokták.

Ha úgy vesszük, a film maga a földhözragadt realizmus: eltávozáson lévő elítélt eladná a szerelme által egy elvesztett táskában talált arany pénzérméket, hogy az őt börtönbe juttató hitelezőjének törlessze tartozásának legalább a felét.

Ebben az észt filmben az apátlan hőst születésekor inkubátor tartja életben...

Kamir Aïnouz francia rendezőnő nem tévesztendő össze a világsikerű Egy nő láthatatlan élete című film brazil rendezőjével, Karim Aïnouzzal, nincs is közük egymáshoz – hacsak az nem, hogy mindketten kabilok (igen, mint Zinedine Zidane).

A bankárságot szívszerelméért, a Filmért odahagyó, s producerként (Alul semmi) sikeres, Angliában élő (gróf) Uberto Pasolini unokatestvére a nagy Pier Paolónak, a nem kevésbé nagy (és herceg) Visconti pedig az ő nagybátyja.

Sorozatgyilkos bukkan fel Madrid leg­előkelőbb negyedében, aki áldozatait a nagy spanyol festő (rém)látomásos műveinek kompozíciói szerint öltözteti fel és rendezi el a tettek helyszínén.

Manapság egy tisztességes akcióhősnek legyen… mije is?