Az ismeretlen szarvasgombás (!) finomság nem nyeri el az egyik vendég (valami abbé) tetszését. A többi meghívott egymásra licitálva igyekszik egyetérteni a befolyásos papi személlyel, s kéjesen alázzák meg a pillanatokkal azelőtt még mennybe menesztett séfet – leleplezvén egyúttal, hogy még ahhoz sem értenek, amit pedig egész életükben gyakoroltak: az evéshez. Molière-i indítás!
A szakács elveszíti mindenét, amiért egy életen át dolgozott, s visszatér a szegénysorba, ahonnan évtizedes munkával és tanulással felemelkedett. Hosszú út vezet a kocsmaüzemeltetés depressziójából egy tanítványnak jelentkező (először persze elutasított), titokzatos asszony segítségével újra felébresztett, majd újra megcsalt ambíción át – visszakerülni a herceg kegyeibe – a gondolatig, hogy nem csak az arisztokrácia dekadens idiótáinak lehet főzni. Sőt, az étkezés demokratizálásával lehet nemes bosszút állni a bosszús nemesen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
