Film

A démoni szerződés

Baz Luhrmann: Elvis

  • 2022. június 22.

Kritika

Nem kell nagy jóstehetség a két számjegyű Oscar-jelölés és a néhány tuti győzelem prognosztizálásához. Hollywood mindig is bőkezűen jutalmazta ikonikus színészek, előadók stb. küzdelmes életének minél pazarabb kiállítású, lehetőleg zenés megjelenítését – még ha az ábrázolt sors nem is fedte teljesen a valóságost.

Az utóbbi években pedig igazi biopic dömping van: (hogy csak az énekesekről essék szó) Judy Garland, Aretha Franklin, Billie Holiday, ill. Freddie Mercury, Elton John élete vagy életé­nek valamilyen olvasata versengett a nézők figyelméért (meg az aranyozott szoborért).

Az életrajzi filmnek is megvan persze a bevált receptje: nem számít, hogy lineáris vagy visszatekintős-e a mozi, a lényeg a szemszög, hogy a néző a főhőssel megy, bennfentessé válik mintegy az ő életében, vele éli át a felemelkedést és a bukást.

Ez a film másképpen közelít, és ezért összetettebb problematika megragadására képes, mint egy (mégoly jelentős) művész életé­re koncentráló munka. A pályáját nem egyszerűen zenés filmekkel kezdő, de magát a zenés film műfaját újragondoló Baz Luhrmann (Kötelező táncok, Moulin Rouge!) ugyanis más dramaturgiai alapállásból közelít. Nem a szó szoros értelmében korszakalkotó énekes, hanem a belőle tudatos és szigorúan üzleti megfontolások szerint sztárt csináló, tehetségéből minden dollárt kifacsaró, fizikumát az őrült karrierépítő tempó fenntartása érdekében alkalmazott ajzószerekkel leromboló menedzsere (a hírhedt Tom Parker „ezredes”) szemszögéből mutatja be – nem a karriert, hanem azt a vergődést, amit a külvilág fényes, bár tragikus véget érő karriernek lát. A film Elvise – a szereplő, aki meglepően hasonlít (nem csak fizikailag) modelljére – sérültségei­ből építi fel magát, hátrányait fordítja javára, veszteségeit feldolgozva bontakoztatja ki egyedülálló tehetségét. Egy halva született ikertestvér, az emiatti tudattalan, de életen át tartó lelkiismeret-furdalás, börtönviselt apa, egy proli család a csak feketék lakta szegénysoron – megannyi érzékeny pont, amelyek ügyes nyomogatásával manipulálni tudja a tehetséges tapasztalatlant, a fiúval együtt annak családját is behálózó dörzsölt menedzser. Aki gyorsan futtatja fel pártfogoltja karrierjét, teszi országosan ismertté a dalaival eleinte csak (az egészségesnél talán kicsit jobban) imádott mamájának örömet okozni akaró, képzetlen sofőrt, miközben lassan, körültekintően, észrevétlenül birtokba veszi őt. Az alku kettejük között, amelynek szükségszerű következménye, hogy a zabolátlan önkifejezéssel világot hódító ifjú lázadó a show-bizniszben életerejét elpazarló, elhízott, gyógyszerfüggő roncsként végezze, még csak nem is fausti, mivel a legenda archetipikus hőse tisztában van a szerződés démoni jellegével, míg a fiatal Presley még csak nem is sejti, hogy mire lesz ő felhasználva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.