Film

A démoni szerződés

Baz Luhrmann: Elvis

  • 2022. június 22.

Kritika

Nem kell nagy jóstehetség a két számjegyű Oscar-jelölés és a néhány tuti győzelem prognosztizálásához. Hollywood mindig is bőkezűen jutalmazta ikonikus színészek, előadók stb. küzdelmes életének minél pazarabb kiállítású, lehetőleg zenés megjelenítését – még ha az ábrázolt sors nem is fedte teljesen a valóságost.

Az utóbbi években pedig igazi biopic dömping van: (hogy csak az énekesekről essék szó) Judy Garland, Aretha Franklin, Billie Holiday, ill. Freddie Mercury, Elton John élete vagy életé­nek valamilyen olvasata versengett a nézők figyelméért (meg az aranyozott szoborért).

Az életrajzi filmnek is megvan persze a bevált receptje: nem számít, hogy lineáris vagy visszatekintős-e a mozi, a lényeg a szemszög, hogy a néző a főhőssel megy, bennfentessé válik mintegy az ő életében, vele éli át a felemelkedést és a bukást.

Ez a film másképpen közelít, és ezért összetettebb problematika megragadására képes, mint egy (mégoly jelentős) művész életé­re koncentráló munka. A pályáját nem egyszerűen zenés filmekkel kezdő, de magát a zenés film műfaját újragondoló Baz Luhrmann (Kötelező táncok, Moulin Rouge!) ugyanis más dramaturgiai alapállásból közelít. Nem a szó szoros értelmében korszakalkotó énekes, hanem a belőle tudatos és szigorúan üzleti megfontolások szerint sztárt csináló, tehetségéből minden dollárt kifacsaró, fizikumát az őrült karrierépítő tempó fenntartása érdekében alkalmazott ajzószerekkel leromboló menedzsere (a hírhedt Tom Parker „ezredes”) szemszögéből mutatja be – nem a karriert, hanem azt a vergődést, amit a külvilág fényes, bár tragikus véget érő karriernek lát. A film Elvise – a szereplő, aki meglepően hasonlít (nem csak fizikailag) modelljére – sérültségei­ből építi fel magát, hátrányait fordítja javára, veszteségeit feldolgozva bontakoztatja ki egyedülálló tehetségét. Egy halva született ikertestvér, az emiatti tudattalan, de életen át tartó lelkiismeret-furdalás, börtönviselt apa, egy proli család a csak feketék lakta szegénysoron – megannyi érzékeny pont, amelyek ügyes nyomogatásával manipulálni tudja a tehetséges tapasztalatlant, a fiúval együtt annak családját is behálózó dörzsölt menedzser. Aki gyorsan futtatja fel pártfogoltja karrierjét, teszi országosan ismertté a dalaival eleinte csak (az egészségesnél talán kicsit jobban) imádott mamájának örömet okozni akaró, képzetlen sofőrt, miközben lassan, körültekintően, észrevétlenül birtokba veszi őt. Az alku kettejük között, amelynek szükségszerű következménye, hogy a zabolátlan önkifejezéssel világot hódító ifjú lázadó a show-bizniszben életerejét elpazarló, elhízott, gyógyszerfüggő roncsként végezze, még csak nem is fausti, mivel a legenda archetipikus hőse tisztában van a szerződés démoni jellegével, míg a fiatal Presley még csak nem is sejti, hogy mire lesz ő felhasználva.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.